Éééés hála a blog.hu fantasztikus új kezelőfelületének, másodjára is nekilátok a bejegyzésnek, ami az imént kb. másfél óra legépelt anyagával szállt el... Jippi... De! Ettől még nem fog lankadni a lelkesedés - remélem... XD - és akkor lássuk, hogy mi fészkes fenéért nem tudtam két hónapon keresztül életjelet adni magamról... XD
Nos, először is, augusztusban azért nem sikerül bármiféle virtuális nyomot hagynom a világhálón, mert tárgyhóban kb. ha öt napot eltöltöttem itthon... =D Először is, voltam drámatáborban tíz napot, egy Bakonyság névre hallgató, isten háta mögötti kis falucskába, melynek lélekszáma összesen 77 főt tesz ki, és az egyetlen zajforrás reggel hatkor, délben és este hatkor a templomi harangszó volt, meg a kenyér-és postahozó kocsi dallama, illetve egy 20-25 főnyi, változó létszámú, színjátszós kedvű elmebeteg - azaz mi. XD
Nos, kérem, az a tábor egyszerűen fantasztikus volt...! Nem csak azért, mert három év után végre összeraktuk A Fösvényt, vagy mert minden nap csináltunk valami vicceset, vagy mert a világ egyik legjobb társaságával voltam összezárva tíz napig, vagy mert minden reggel a reggeli torna után meleg tea és fahéjas kakaó várt minket, vagy mert életemben először láttam a Tejutat, hullócsillagot és szputnyikot (aki nem tanul oroszul: szputnyik lenni műhold XD), és még a végtelenségig sorolhatnám, mi mindent csináltunk azalatt meglepően rövidnek tűnő tíz nap alatt, de félő, hogy egy végtelen bejegyzés is kevés lenne hozzá...
Életem legemlékezetesebb és legszebb tíz napja volt, sose fogom elfelejteni, az biztos... Reménykedtem benne, hogy a Pestre tartó vonat kisiklik, vagy eltéved egy alagútban, esetleg visszafordul Győrben, de nem jött össze, sajnos bepöfögtünk a Keletibe. XD
Ellenben alighogy hazaértem, már csomagolhattam is újra, mert mentünk szüleimmel nyaralni. x3 Törökországba, azon belül is Alanyába. =) És láttam igazi teknőst! A tengerben! Alig három méterre voltam tőle, amikor észrevett, és elúszott. xD
Szóval, ez volt velem augusztusban... A szeptembeeer... Hát, az egy más tészta. Szeptemberben a második héttől kezdve minden időnket A Fösvénynek szenteltük. Az előadások október 5-6-7-én voltak, este hétkor, az udvaron, s az előadás előtti két hétben konkrétan minden nap este 10-11 körül értem haza - előtte meg reggel nyolctól, vagy nulladik óra esetén már héttől bent voltam a suliban, úgyhogy mondhatni csak aludni jártam haza. XD A két próba közötti szünetet meg felhasználtam arra, hogy tanuljak a következő nap esedékes dogára/tézére. Vagy, ha már a végkimerülés szélén álltam, alvásra. XD
De gyerekek, előadtuk! Három év után - amibe jó, én csak az utolsó évben szálltam be - de sikerült! x3 És... Azt hiszem a verbális kifejezőeszközök itt fel is mondják a szolgálatot azon a téren, hogy kifejthessem, milyen volt - egyszerűn képtelen vagyok szavakba önteni, azokat az előadásokat látni kell. (Elvileg fel van véve, csak kérdés, hogy hova van felrakva... XD)
Nnnos, ez történt velem ezalatt a két hónap alatt. x3 No meg megismertem egy csomó új embert, találtam rengeteg animést a suliban, amin ledöbbentem, ezen kívül most elkezdtünk dolgozni a Don Quijote-n. x3 (Nem, nem a musical. Fogunk énekelni is, de ez egy általunk átdolgozott sztori lesz. Meg persze kiegészített, és vállaltam a szövegkönyvírást... XD)
És végre kezdem magam utolérni csellózás, gitározás és (köhöm) tanulás terén. xD De hát majdcsak, majdcsak...
Nnnos, mára belőlem ennyit, ez a bejegyzés főként ígéretből született, meg azért, hogy újra beindítsam magam - van ám mit megosztanom a nagyközönséggel... új Vocaloid-számok, amikre rábukkantam, régebbi és újabb novellák és versek, és még óóóh, mennyi minden... XD
No, tehát ennyi. Bye-bye!