Hát, gyerekek, bárhogy is nézem, 30-a van... Ez azt jelenti, hogy visszatééééérteeeeeem! xD x3

És ezen kívül jelenleg fater gépét őrzöm - felléptem NOD 32-nek. Nem, egyébként csak vigyázok, hogy ne kapcsoljon ki. Mert tud olyat. Húsz perc nyugalmi állapot után úgy dönt, hogy takarékra rakja magát, mert hát miért is ne. (Tuti, hogy valahogy be lehet állítani, hogy ne gyakorolja ezt a jó szokását, de nem tudjuk, hogyan. XD)

Viszont fater filmet tölt. Öcsinek. Disneyt. Egyszerre 15 darabot. (Arról pedig minden jó torrentelő tudja, hogy nem két perc. XD De még csak nem is húsz. XD) Úgyhogy Tadeshi most illedelmes jó kislányt játszik, és figyel a gépre. Meg állást keres. Khm. Meg van nyitva egy állásböngésző honlap, egyébként. XD Más kérdés, hogy én másik ablakba pötyögök. XD

Szóval, nem szívesen ugyan, de míg faterék levitték Öcsit játszani a parkba, addig én itt vagyok, és figyelem a letöltés menetét. (Ezért nem jár órabér...?)

És igen, ismét állás-keresőben vagyok, csak tudnám, hogy erre az egy hónapra - ami nincs kerek egy hónap, mert tíz napot élből nem leszek itthon, aztán 20-25-ig itthon vagyok, utána meg már nyaralás - minek. (És ugye arra kéne a költőpénz. XD)

Ma volt az utolsó munkanapom, mint büszke Zepter-kuponozó. (Háttérben felzengenek a harsonák, kürtök, hegedűk, csellók, egyéb vonós és fúvós hangszerek, felszólal a győzelmi kórus, és virágeső hullik a karzatról a nézőtérre.) Kiléptem. (Üdvrivalgás, tapsvihar és ováció.)

No most, ugye ma még kimentünk Gabival a kispesti piacra kuponozni, mert ott múlt héten baszott jól ment a bolt, hát tettünk ismét egy próbát. Gabinak 20-at nekem meg 13-at (szerencsés szám XD) sikerült begyűjtenünk. Aztán amikor elindultunk az iroda felé - konkrétan a város másik végébe xD - gabi rácsörgött a Főnökre, hogy jövünk. Főnök nem vette fel, csak a második tárcsázás után fél órával telefonált. A mondanivalója a következő volt: ,,Gyerekek, ne gyertek be, mert lent vagyok vidéken, majd hétfőn fizetek."

Aha, annyira van vidéken, mint hogy én a saját gépem előtt ülök. -.-" Nem vagyok egy káromkodós... Khm, jó ez hazugság volt, szoktam káromkodni, de még én is meglepődtem rajta, hogy milyen könnyedén szaladt ki a számon egy olyan szép és ízes káromkodás, hogy még a szomszédos bisztróban lebzselő kétkezi munkás emberek is elismerőn tekintettek reám.

Viszont, amíg Gabi Újpesten a várakozás unalmas perceit azzal ütötte el, hogy gyanútlan járókelőket szólított le és támadott meg a Zepter nyereményjátékának ingyenesen terjesztett kuponjaival, addig én jól elvoltam, és rajzoltam. (Igen, egy kupon áldozatául esett a grafomániámnak - ismét. XD)

De egy nonfiguratív növényi ornamentika felfestése után levéstem rá Gabinak az elérhetőségeimet, a blogom címét és ímélcímemet, hogy ha kíváncsi reá, hát uccu neki, lesse meg. (Valahogy kell tartani a kapcsolatot, lévén az Arckönyvet én csak akkor látogatom, ha nagyon muszáj.)

És örült neki. XD (Remélem, ezt már olvasod. XD) Ahem, szóval, mindent egybevetve, hétfőn is lesz egy köröm  ki Újpestre. És viszek néhány verőembert is. Csak a biztonság kedvéért, és hogy nyugodt legyen a lelkiismeretem. (Önkéntjelentkező?)

Hjajh... Nehéz az élet. (Kiszámoltam egyébként, hogyha még le is von egy párat - márpedig le fog - akkor is négyezer forinttal lóg nekem. Fater is jön nekem kétezerrel a bérletem miatt, Évinek leszórok még szórólapot és kapok érte hármat, úgyhogy... hajj... Aaaaj, kevés a pénz, kevés a pénz! XD 

Viszont, amíg el voltam tiltva, addig rajzolgattam meg festegettem. Meg írogattam. Az egyetlen gáz, hogy az új rajzaimat még nem szkenneltem be, és amikor rávetődtem volna a gépre, hogy na akkor most ihaj, szkennelek, a kedves masina kiírja, hogy kéri a PIN-kódot. Én csak pislogtam bambán, hogy miféle PIN-kódot akar ez tőlem... XD

Most megpróbáltam fater gépére szkennelni. PIN-kódot ugyan már nem kért, de... nem tudja letölteni az alkalmazáslistát... X'D (Persze, ilyen ügyes is csak én lehetek. XD)

Mint ahogyan arra is csak én vagyok képes, hogy nekimegyek az oszlopnak kuponozás közben... Blahán történt, ha jól rémlik, épp egy hölgyet próbáltam rávenni, hgoy adjon nekem nevet és telefonszámot, és mivel nem állt meg, hát mentem vele, és ugye nem előre néztem, hanem rá, meg a mappámra, aztán a következő, ami feltűnt, egy erőteljes ütés volt a jobb vállamon. Így ismerkedtem meg az oszloppal.

Hjaaaj, tényleg, ígértem anekdotákat! Azt ugyan nem garantálom, hogy mindet fel tudom sorolni hirtelen, de szoktak velünk vicces dolgok történni. Azt, hogy a Nyugatinál többször is szeméremtest-ápolónak néztek, felesleges megemlítenem, ugye, de ehhez hozzátartozik az is, hogy senki nem hiszi el rólam, hogy 17 éves vagyok. (A WWF-es srác arcát bírtam nagyon Blahán, amikor megkérdezte a koromat, és mondtam, hogy 17 vagyok. Rámnézett és Lottó-reklámot megszégyenítő hangon kérdezte, hogy: MENNYI?! Nem 22?! Válaszoltam rá nevetve, hogy nem, nem 22... XD)

A vicces figurákra visszakanyarodva, még a kezdetek kezdetén, amikor még Tune is velünk volt és mentünk ki a Deákra, már nagyban bennevoltunk a dolgokban, mire Gabihoz odament egy huszonéves forma srác, és elkezdte, ,,kihanemén?!" stílusú hanglejtéssel, hogy ,,Nekem húsz centis van, elég nagy?" Esküszöm öt percre elfelejtettem a saját szövegemet... XD (Utána jobbnál jobb válaszok jutottak az eszembe: ,,He-he, csak?" ,,A barátomé huszonöt." és társai. XD)

Velem ilyen az Újpesti piacon történt, de ráadásul egy 15-nél semmiképp sem öregebb kölyök szól be nekem ilyet: ,,Jó a segged, szivi!" (Esküszöm, ha kartávolságon belül lett volna, tarkón baszom a mappámmal. Mivel nem volt, verbálisan történt meg a felszólítás. XD De utána is jött egy lazább visszaszólásötlet - miért csak utána jutnak az eszembe ilyenek?! XD: ,,A tied is, csak kár, hogy te a nyakadon hordod.")

Az ötvenes úriembereket meg sem említem, annyi volt belőlük, hogy abbahagytuk a számolásukat. Komolyan, az ötven fölötti férfiak zöme azért töltötte ki a kupont, mert hogy milyen csinosak vagyunk... Ööö... No comment. (Természetesen a kedves Főnökúr ezen úriemberek kuponjait érvénytelennek tekintette, és egy kecses mozdulattal kiívelte őket a kukába. x) )

Gabihoz meg egy pasas háromszor is visszajött, azzal a süket dumával, hogy ,,rosszul töltötted ki, itt az áll, hogy a te neves és számod is rajta kell, hogy legyen." Aha, hogyne, persze.

Hozzám az egyetlen, aki visszajött - illetve bocsánat, két ilyen személy is volt, akiken rendesen kiakadtam - az visszakérte a kupont. Kajra. Odajött, miután kitöltötte és elolvasta magában - egyik srác a Deákon, másik nő a Nyugatinál - és közölte, hogy sztornó, ő kéri ki magát a rendszerből. Ledöbbentem, és kérdeztem, hgoy komolyan gondolja-e. Költői kérdés volt, naná, hogy komolyan gondolja. Visszaadtam.

A srác még el is kezdett nekem magyarázkodni, hogy de azért ugye nem vagyok rá mérges. Nem mondtam neki hangosan, hogy növesszen gerincet, mielőtt magyarázkodni kezd...

Jó, mondjuk Tune szarabbul is járt, őt a Nyugatinál egyik pasas konrkétan a kurva anyjába küldte el. Én azon ledöbbentem... (Komolyan, emberek, mondják, hogy idegesek, és most nem érnek rá, vagy valami - volt, aki ezzel a szöveggel hajtott el - de... Basszus, azért szerencsétlen aluljárós kérdezgető egyént ne küldjünk el sehova. Max. jobb munkahelyre.)

(A másik fazon meg stílusos volt. Azon a szövegen elröhögtem magam: ,,Az én nevem Árpi, nem pali!" Bazmeg... XD Legalább stílusosan küldi el az embert a picsába. XD)

Mondjuk, szerencsére olyanok is akadnak, akik kedvesek, és a ,,Kösz, most nem"-hez egy barátságos és bíztató mosolyt is mellékelnek. (Ismételten szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez a cselekedet morálisan értékelendő, és pozitív karmát vonz. =D)

Meg tegnap haladtunk Gabival a Dózsa György úton, és mellém csapódott egy... hát... szerintem hajléktalan, de nem vagyok benne biztos típusú pasas. (Túl ápolt volt hajléktalannak, de nagy motyót vitt egy szatyorban... Tipp?) Kérdezte, hogy mi ez, elmondtam neki a cuccokat, mire közölte, hogy oké, kitölti. Csak pislogtam. És a vicc az egészben, hogy miután mondta a vezetéknevét - Tóth - kérdeztem, hogy téhával? Rávágta, hogy miért, hogy máshogy írnák még?

Feleltem, hogy hát Örkény drámájában is csak tével írják. A bácsi meg egyből rávágta, hogy ,,Jaa, a Tóték? Az egy jó kis történet." Ezek után megköszönte a kis cetlit angolul, majd mikor válaszoltam neki, megkérdezte - németül - hogy beszélek-e németül. Nein - volt a válaszom. XD Ein bisschen. Ich lerne, aber ich kann nicht.

Logikus következtetés: a bácsi olvasott Örkényt - vagy legalább is hallott róla - és lehet, hogy mindkét nyelvből ennyi a nyelvtudása, de ha több, akkor beszél angolul és németül. (Hozzátenném, hogy ő volt az első kliensem, akivel egyáltalán szóba került egy magyar író, meg úgy ámblock, valami kultúra-szerű.)

De rajta kívül is szoktam érdekes emberekkel találkozni. Az újpesti piacon pölö találkoztam egy bácsival, aki elkezdte mesélni a világháborús élményeit, meg hogy '56 után ült börtönben egy keveset, mint politikai fogoly... Mondtam volna, hogy folytassa, de új klienst találtam. XD 

Ugyanitt volt egy néni, 75 éves, fekete öves karatés, úgy ugrált, hogy alig értem utol, és lazán lekapcsol egy zsebtolvajt. xD 

(Az újpesti piacon futottam össze még egy nagyon nyomulós bácsival is... -.-" Kitöltötte, megkerestem neki a telefonszámát a pénztárcájában - komolyan mondom, ennyi pénzt még életemben nem láttam egy helyen... O.o - és miután lemásoltam - húsz percet ücsörögtem vele a padon... - még kérdezte, hogy ,,Kisasszony, nincs kedve meginni egy kávét a cukiban velem?" Ööö... dolgozom. ,,A cukrászdában is tudok dolgozni." Ööö... Köszönöm, kihagynám. ^^" És a további kurjantásait már megpróbáltam mellózni a tudatomból, Gabi meg ott röhögött rajtam. XD)

A másik élményem, amit szerintem még sokáig fogok felemlegetni, az a Blahán történt. (Ez lesz az utolsó anekdota, ígérem. XD) Összehozott a Sors egy hittérítővel... Már amikor kérdezte, hogy hiszek-e Istenben, sejtettem, hogy ennek nem lesz jó vége... Főként, hogy a válaszom egy határozott NEM volt. Emberek, a bácsiban egy prédikátor veszett el. Komolyan, az a szöveg, amit én ott végighallgattam...! A legszebb az egészben, hgoy vele volt egy... pártfogoltja talán? Valami ilyesmi reláció lehetett közte és a pasas között, és az is elkezdte lökni nekem a szöveget... Nnnna, mondom remek.

A szöveg a következő volt: ,,Kisasszony, én sem hittem sokáig. Én is ateista voltam. Rossz életet éltem. Bűnöztem. Káromoltam Istent. Gyilkoltam is..." Ennél a gondolatnál néztem egy nagyot, és tettem egy tétova lépést hátra. XD 

Ha nem hallgattam vagy 10 percig mind a kettőt, akkor egyig sem... Bár, én vagy fél órának éreztem... XD Azzal váltunk el, hogy oké, átgondolom a dolgokat - majd ha fagy - de kitöltettem a... khm, exgyilkossal. Ennyi prédikáció után kurva mérges lettem volna, ha elhúznak egy név-telefonszám-aláírás-kombó nélkül. De szerencséjükre megadták. Úgyhogy ezek után boldogan gondolok arra, hogy ők is ugyanennyit, ha nem többet fognak hallgatni majd egy Zepter-előadáson... Hehe.

a fentebb kivesézett típusokon kívül munkám során találkoztam már paranoiással, skizofrénnel, részeggel, hungaristával, szélsőségekkel mind jobb, mind bal oldalról, taplókkal, arrogánsakkal, olyanokkal, akik egy olyan kézmozdulattal szoktak elhallgattatni, amivel én egy legyet szoktam arrébb hessinteni, olyanokkal, akikhez hiába beszélek, levegőnek néznek, és a többi, és a többi. De ami igazán ritkaság számba megy, azok a kedves emberek. Mondtam is az egyik WWF-esnek, hogy nem lehet náluk adoptálni kedves embereket? Kihaló félben levő faj. Tenyészteni kéne őket, és óvni! 

(Utopisztikus álmom egy olyan világ, ahol az emberek kedvesek egymással, nem néznek levegőnek, mosolyognak, és nem sírnak mindenért. Ahol az emberek örülnek az életnek, és megpróbálják élvezni, illetve nem keserítik meg másét. Tudom, tudom, bilibe lóg a kezem.)

Na, gyerekek, asszem mára ennyit belőlem, végre valahára kiéltem teljesen a blogolhatnékomat, megosztottam mindent, mi lelkemet nyomta, úgyhogy Adieu! ^w^