...végre újra itt!!! *halálhörög* Gyerekek, két nap és hivatalosan is vége a gépeltiltásomnak - azért vagyok most itt, mert szabadnapot adtam magamnak, és úgyis ráérek. XD Ha másra nem, hát arra, hogy újfent szeméttel töltsem meg a világhálót. xD
Tisztázzuk először is, mért nincs már egy hónapja új bejegyzés. Hát... Khm. Június 24-én volt egy bizonyos Múzeumok Éjszakája, amelyre Tune és Kishi társaságában volt szerencsém kijutni, és imádtam, eltöltöttem volna több időt is velük, de hát haza kellett mennem a szokásos szülői mizériák miatt. Aha, és itt jön a gond.
Azt mondta apám, 11-re érjek haza. Évit megkértem, bulizza ki, hogy éjfél legyen belőle, Ő rábólintott. Oké, ebben a boldog tudatban indultunk el 11-kor hazafelé a Füvészkertből. Negyed 12-kor jön a harmadik (!) hívás fateromtól, hogy hol a rákban vagyok... Mondom, Nagyvárad tér, úton hazafelé. Nem arról volt szó, hogy 11-re érek haza? Mondom Évi nem mondta, hogy 12-re? Nem, Évi nem mondta. Ööö... Aha... Jó. Igyekezzek.
Negyed egyre hazaértem az utolsó metróval és az utolsó HÉV-vel. XD Másnap reggel kiadós lecseszés, hogy én hogy képzelem, hogy egy órával később érek haza, és a többi és a többi. Oké, büntetés: Július 30-ig nincs gép. Fasza.
Ehhez képest, igen, itt vagyok - meg szoktam feljárogatni, "csekkolni a méljeimet" meg a fontosabb blogokat, illetve a Deviantomat. És a vicc az egész eltiltásban, hogy Évi veszi bazi komolyan fater nem. XDDD Nem gáz. Evvan. XD
Én elvagyok. Rajzolgatok, olvasok, írok, költök, és nem utolsó sorban dolgozom. Gyerekek, van munkám! Július eleje óta! XD (Bár ne lenne... XDDDD)
Illetve, bár ne EZ lenne. XD Hölgyek és urak, a munkám gyakorlatilag abból áll, hogy szerencsétlen nagyikra és papikra kiáltok rá az aluljárókban és a piacokon, és kérem el a nevüket, telefonszámukat, hogyha megadják, nyerhetnek autót és Zepter-cuccokat. Bizonylatot is adok nekik róla. Egy ilyen nyereménykupon kitöltve 80 forintot ér... Hetente százat adok le belőle. Az heti 8000, igen. Illetve, annyinak kellene lennie.
Három hete dolgozom, nem kell hozzá sok matematikai tudás hogy az ember egy könnyed szorzással kiszámolja az átlag keresetemet, illetve, hogy mennyi pénznek kéne a birtokomban lennie mára. Igen, 24000 forintot kellett volna keresnem. (Hozzátenném, hogy itthon álldogált még 8000 forintom, plusz még a kártyámon is van 2000 forint, ezen kívül Évitől kapok még szórólapozásért 3000-ret, így a teljes kezemben levőösszegnek 37000 forintra kéne rúgnia. Hangsúlyozom, kellene.)
Ebből a 24000-ből, amit elvileg kellett volna kapnom, megkaptam 12 ezret. Nem kevés, persze, de nem ennyiért dolgoztam. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a darabszám egy kicsit csalóka, mert hiába viszek be egy héten 100-at, ha abból 17-et kiszór, hogy a) nem veszi fel, b) nem akar bejönni, c) letagadja. Egen, helyes a következtetés, ezek levonásra kerülnek a végösszegből.
Úgyhogy imádom a főnökömet. (Ráadásul feketén űzöm, mert nem bejelentett, de még csak nem is Diákszövetkezeti meló, nincs munkáltatói szerződésem se, úgyhogy reklamálni se tudok, ha nem fizet ki. XD) Viszont a kollegina, Gabi, halál jófej. Tartjuk egymásban lelket egész nap, és bosszankodunk a sok bunkó miatt.
Nem egyszerű meló. Komolyan. Ha ilyen állást kínálnak, NE fogadjátok el. Menjetek inkább a WWF-hez vagy a Greenpeace-hez toborzónak - ők is ott lógnak az aluljáróban és toboroznak támogatókat, tök rendesek, és lehet velük beszélgetni, együtt kajálni, satöbbi. xD (És a WWF meg a Greenpeace legalább órabért fizet.)
Viszont a Nyugatinál, a Deákon és a Blahán már majdnem minden entitással jóban vagyok. XD Ugye a WWF és a Greanpeace toborzói, a Nyugatinál a szendvicsember (Ricsi, ha jól rémlik), két folyton ott lebzselő bácsi, akikről nem vagyok biztos, hogy hajléktalan, de ki tudja. A szeméremtest-ápoló hölgyeket nem szólítottam meg nyereményautó-ügyben, de az egyikük már végigmért. Olyan tekintettel, aminek láttán nem tudtam eldönteni, hogy kuncsaftot lát-e bennem, vagy konkurenciát. Egyik se vagyok, köszönöm.
Tune is volt velünk egy darabig mint lelkes Zepter-kuponszóró - egy hétig, ugye? - de ő okos volt, ő kiszállt. Mi Gabival még szenvedünk. Bár, nekem már megvan a pénzikém, ami kellett, szóval, fontolgatom a kilépést. (Be is fog következni augusztus elsején. xD Gabi az egyetlen, aki miatt nem szálltam ki hamarabb. =S)
Amúgy, igen, összegyűlt 25000 forint a drámatáborra. Arra güriztem. XD (Mert ugye a drága kiscsillag drámatáborba akar menni augusztus 10-20-ig, apuciék meg mért fizetnék...? Dolgozz csak meg érte, édes kislányom. Úgyhogy azt tettem. Az utolsó fillérért is megdolgoztam. Oké, nagyon sokat segített, hogy az árvságiMból - direkt nagybetűvel a birtokjel - kaptam tízezret... Az árvaságiM egyébkét harmincezer forint havonta, és abból fizetik faterék a rezsit hét éve.)
Node, asszem kibosszankodtam magam e téren, a melót nem akarom tovább ecsetelni, mert nagyon kis szellemes anekdotáim vannak, amiket majd később leírok, sorba rakva. XD Illetve, kedves olvasók, ha bárki, bárhol lát mostantól az aluljáróban ilyen hozzám hasonló szerencsétlent, ne küldje el a kurva anyjába. Ő is azért van ott, mert pénzt akar keresni valahogy, és vagy diák, és a szüleinek nem áll módjában zsebpénzt adni neki, vagy munkanélküli, akinek szintén pénz kell, de sehova nem veszik fel. Mert munkaerőből van dögivel, csak kevés a kereslet rá...
Tehát, ha nem érdekel minket, hogy az illető mit szándékozik mondani, finoman mosolyogva, de határozottan mondjuk nemet, ha kell, többször is. Egy ,,köszi" odaköhintése meg kedves dolog és morálisan értékelendő. Arra nem érdemes hivatkozni, hogy sietünk, ha az illető olyan rámenős, mint én, azt fogja mondani, hogy ,,semmi gond, megyek önnel, egy perc az egész."
Továbbá, kérem szépen, legyenek szívesek és ne nézzék levegőnek az illetőt. Kibebaszottul idegesítő. Tényleg. Egy határozott NEM is megteszi, csak ne nézzék levegőnek szerencsétlent, mert baromira frusztráló mondani a szöveget, és azt látni, hogy az illető észre se vesz.
Abszolút megértem egyébként, én is sokszor vagyok az "ügyfél" oldalon, de ha az ember mondd egy NEM-et, mosolyog, esetleg még egy ,,köszönöm"-öt vagy ,,bocsánat"-ot is mellékel, békén hagyják - és egy fokkal jobb kedvük lesz. (Akin meg látszik, hogy siet, ahhoz oda s mennek - én legalább is nem szoktam. Tessék jól eljátszani a sietséget. XD)
Na, az észosztásból mára ennyit, megyek krumplit hámozni. Pá!