Olyan kis tündéri verset találtam! Elbűvölő! XD
Rákos Sándor: Pók-románc
Pók-korában jól ismertem kegyedet,
lenge háló csücskén fogtunk legyeket.
Fölöttünk egy kancsal poszméh lebegett,
nyolc kacsója is volt Önnek, s ezeket
mind megkérte az a méh, kit kegyed
három álló hétig szeretett.
S végül persze megevett.
(Megj.: A költő vajon az a bizonyos Rákos Sándor, aki a Gilgames-eposzt fordította...? Meglehet...)
