Hát igen, a 2010-es év végét is megértük - már csak egy év és egy nap van hátra 2012-ig xD Utána meg találkozunk 2013-ban... =P - és igen, ez leszen az év utolsó bejegyzése. (És ahelyett, hogy Zsófa ajándékátírnám, itt vagyok, és blogolok. xD)
Igen, már csak alig nyolc óra, és megyek Estyékhez, Fruval és Zsófával együtt, meg ha jól tudom, jön Esty egyikosztálytársa is, Andi. Úgyhogy elleszünk így az év utolsó napján - karácsonyozni is fogunk XD - és ott is alszunk. (Öten, úgy, hgoy hárman alszunk egy franciaágyon, Esty az elköltözött bátyja ágyán, Andy meg Estyén. XD Vicces lesz.)
Hjááá, már alig várom...! (Csak mostmár tényleg írni kéne azt a yaoit. xD Nyolc óra alatt csak befejezem, nem? ^^")
A fogadalmakról pedig... - utolsó kívánság ebben az évben? XD - Talán az, hogy akkor is ötös leszek irodalomból évvégén, ha beledöglöm is. xD (Mi az már, hogy humán szakon az ember lánya négyes irodalomból?! Nonsense! >.<*) És ha már itt tartunk, azt is megfogadom, hogy elképesztően fogom játsszani Fecskét a bemutatón. ^^ És még, ha belefér, azt is, hogy le fogom nyűgözni a zsűrit májusban a gitárvizsgámon. xD
Ennyi lenne erre az évre. ^^ És még útravaló gyanánkt, befejeztem az ikerballadámat. x3 Úgyhogy most következzék az - noha rohadtul nem témába vág, meg semmi, de kész, és na. xD
Kettősballada az Irígységről
Irigylem azt, akinek van pénze,
Míg én, amim van, se magamra költöm.
Irigylem azt, akinek szabad élte,
Míg nekem saját otthonom is börtön.
Irigylem azt, aki másnak ad kölcsön,
Míg én mindent lakat alatt tartok,
S fösvény Harpagonként bőszen őrzöm:
Semmi se kell, de mindent akarok.
Irigylem azt, aki új ruhát vesz,
Hetente egyet, hisz megteheti.
(Ennek ellenére mégis úgy tesz,
Mintha semmi nem lenne jó neki.)
IRigylem azt, aki más gondját lesi,
Míg én más bajára még többet rakatok,
Olyan vagyok, ki bérét kevesli,
Semmi se kell, de mindent akarok.
Irigylem azt, kinek erős a lelke,
Hiába van rogyásig pakolva,
Úgy jár-kel, mintha nem is lenne terhe
És arcán csakis mosolya ragyogna.
Irigylem azt, kinek esze vagyona,
Míg én csak üres szavakat tanulok,
Mert elmém mást hiába tanulna,
Semmi se kell, de mindent akarok.
Irigylem azt, kin nem ejthet sebet
Idegen embere ármányos pletykája,
Csak vállat von, s jóízűt nevet,
A szavak mérges tőre őt nem bántja.
Irigylem azt, kinek szerelme látja,
Szíve érte míly hevesen dobog.
Nekem, kinek sose lesz barátja,
Semmi se kell, de mindent akarok.
Irigylem azt, akinek van ideje,
Mindenre, amire csak akarja,
És mégsincs határidőkhöz kötve,
De jövője sorsát kezében tartja.
Irigylem azt, kit Ihlete megszállja,
S máris alkotásra sarkallja az ok.
Az én Múzsám a hívásom várja,
Semmi se kell, de mindent akarok.
Irigylem azt, aki tud miben hinni,
Én már mi valós, azt sem hiszem el,
S ha magát Istent kellene is hívni,
Fohászom mindig süket fülekre lel.
Irigylem azt, aki engem irigyel,
Mert szerinte én különleges vagyok.
Különcségemre utal inkább e jel:
Semmi se kell, de mindent akarok.
Kicsit... Ki voltam bukva, írás közben, és jólesett kiírni magamból minden bajom. Hozzátenném, hogy kb. egy hónapja kezdtem el megírni, és hogyha nagyon kibuktam valamin, és elragadott az átmeneti depi, hozzáírtam az aktuális problémámat.
És akkor jöjjék az ikertestvére. xD
Önreflektálás az előbbire
(melyben felszólal a költő önkritikája)
Minek kell neked a másember pénze?
Tán van, mit meg mernél venni magadnak?
Minek kell neked a szabadság íze?
Nem bírod eltépni rabláncodat?
Minek kell neked a hitel? Vagy kamat,
Ha telt kincsesládád rejted el földdel?
Néhai jóságos szíveden lakat,
Mindent akarsz vagy semmi se kell? Döntsd el!
Minek kell neked mások új ruhája?
Hisz saját "rongyaidat" se hordod,
Szidod, aki mer költeni magára,
De te is megvennél egy egész boltot.
Minek kell másra fordítanod gondot,
Ha saját bajod is az egeik nő fel?
Te csak eljátsszod a bolondot!
Mindent akarsz, vagy semmi se kell? Döntsd el!
Minek kell neked más erős lelke?
A lelkifröccsöd nem tudod kezelni?
Menjhaverodhoz, sírj neki, bízz benne!
Vagy tán benned nem bízik senki?
Minek kell neked ész? Hiszen te tudni
Azzal se fogsz semmit, hát csak hidd el,
Hidd, mert nem vagy képes megérteni,
Mindent akarsz, vagy semmi se kell? Döntsd el!
Minek kell neked pajzs a szavak ellen?
Mérges tőrök talán, mik szíven szúrnak?
Ha igen, legyél hát csupa kellem!
Vagy nem megy, ha pajzsodon rést fúrnak?
Minek kell neked szerelem, Fúria?!
Hogy amid nincs, elfedhetsd könnyel?
Csak az üresség, mi szívedet dúlja,
Mindent akarsz, vagy semmi se kell? Döntsd el!
Minek kell neked még több drága idő?
Csak vesztegeted azt is, ami van.
Másnak sincs több, hidd el, ez egyenlő,
Csak te nem osztod be hatékonyan.
Minek kell neked Ihlet untalan?
Hogy előrukkolj valami új művel?
Nem érdekel senkit, lásd be, hasztalan.
Mindent akarsz, vagy semmi se kell? Döntsd el!
Minek kell neked bármiféle hit?
Ne reménykedj, benned se hisz senki.
Tagadsz Istent, de fohászod felé vitt,
Hiába, maga mellől Ő tagad ki.
Irigyel téged egyáltalán bárki?!
E feltevésedre röhögnöm kell!
Különc vagy, s mégis különleges, mi?
Mindent akarsz, vagy semmi se kell? Döntsd el!
Fhú, gyerekek... 12 versszaknyi hely termett hirtelen a telefonomon. xD (Igen, esténként telóba szoktam pötyögni az ilyesmiket, mert az világít, és nem kell másnap a fertelmes írásomat bogarászni. xD)
Szóval, ennyi lenne mára, meg az évre belőlem. xD Találkozunk jövőre! ^.~
