Megkésve bár...

2010.12.19. 16:05

...de feledve nem, eléggé lemaradva önmagamhoz képest - mint általában XD - így három hét után illik csinálni egy új bejegyzést, szóval itt vagyok. (És reményeim szerint itt is maradok, már amennyiben Wendy-kedves [WiFi] méltóztatik észlelni az internet halvány, hófelhőktől blokkolt jeleit. -.-")

Szóval, és tettel, tegnap értem haza a Karácsonyi Táborból, (a bejegyzés pedig családi zűrök miatt késlekedett, mert hát miért ne... xD) Kismarosról, és... Olyan is volt, mint a tavalyi, és nem is. Olyan volt, mert megint kurva nagy hó volt, megint hideg volt, megint 2,5 órát meneteltünk, megint megtaláltuk a Nagy Varga-rétet (tényleg van ilyen rét, nem csak az ofőm agyszüleménye! XD) és megint lefotóztuk magunkat, hogy legyen friss kép az osztályhonlapon. xD

Más volt viszont, mert most nem egyéni produkciók voltak, hanem kiscsoportos foglalkozások - a ,,kiscsoportos" jelző itt nem a csoport agyi szintjére, hanem a létszámára utal - és elő kellett adni egy ismert történetet meghatározott műfajban, úgy, hgoy reflektáljon valamennyire az osztályra is. (Iszonyatosan jó produkciók születtek amúgy... xD Volt egy Három kismalac és a Farkas pantomim - a Farkas szerepében Kata, mint Wolf Kati XD - aztán volt egy Hófehérkés híradó - benne mellékhírként: a Történelmi Portrék leadási határidejét január nyolcadikára módosították, a tanárok tiltakoznak. Eredeti határidő amúgy december 20-a, úgyhogy mint látjátok, ahelyett, hogy a portrét csinálnám Villonról, itt ülök és gépelek. xD Na mindegy.

Aztán volt egy... hú, asszem ezután jött a Piroska és a Farkas szappanoperában - az haláli volt... xD - azt követte egy Jancsi és Juliska valóságshowban - ilyen Survivor-szerű rémület volt, és a legjellemzőbb tanárainkat is belerakták. (Juhász és a ,,Tessék?!", Tar és az ,,xy úrhölgy?" aztán az angolosok angoltanára, Johnny - szerepében Viti XD - és a ,,Well-well..." egyszerűen haláli volt. xD És a Jancsi és Juliska ott bukott ki, hogy Johnny az ugye Johnny, és egy másik szereplő volt Julia. xD Szóval a Grimm-testvérek nagysikerű műve mostantól Johnny and Julia. =P)

Utána jött egy Csipkerózsika kibeszélőshow, hát az nagyon brutál volt. xD (Csipkerózsika pasijának legnagyobb baja: Csipkerózsika miért nyitja ki mindig az ablakot?! [Igen, az osztályban kardinális probléma az, hogy a fiúk mindig kinyitják az ablakot, mert szerintük meleg van. Mit ne mondjak, ha rajtam is polárpulcsi lenne a fűtött teremben, nekem is melegem lenne... -.-" És hiába mondom nekik, hogy ,,ha melegük van, menjenek le a bejárathoz egy szál alsónadrágban és álljanak ott öt percig" vagy hogy ,,ha levennék a pulcsit, lehet, hogy nem lenne melegük", de nem értik meg. xD])

Mi pedig az utolsók voltunk, egy Hamupipőke krimivel - amiben I. Disney-herceg (szerepében szerénytelen személyem) őfelségét az öccse, II. Disney-herceg (szerepében Kolos) meggyilkol (és ezek után I. Disney-herceg lesz xD) csak az a bibi, hogy Hamupipőke (szerepében Lelle) látta az egészet és otthonnem bírja ki, el kell mondania mostohanővéreinek az egészet (szerepükben Rebe és Pálesz). A mostohanővérek meg rohannak újonnan I. Disney-herceghez, beszámolnak neki róla, hogy tudják, ki volt a szemtanúja, mire őfelsége levezeti egy szépen megszerkesztett prezentációban, hogy miként fogja Hamupipőkére kenni a gyilkosságot. XD

Aztán Hamupipőkére rápróbálják a cipőt, pont ráillik, és a mesélő (szerepében a meggyilkolt I. Disney-herceg xD) elmondja, hogy ,,másnap Hamupipőkét kínvallatás alá vetették, és elismerte, hgoy ő gyilkolta meg a herceget, ezután az inkvizíció eretneknek is nyilvánította, így máglyahalált halt." hatásszünet... ,,Források: a Disney Krónikák és a www.disneypedia.org számos szócikke, de mivel tudjuk, hgoy ezutóbbi forrás meglehetősen pontatlan, ezért sikerült így eljátszani az eredti sztorit." (Csak mert az összes tanár azt hangoztatja, hogy a Wikipedia mennyire megbízhatatlan... xD)

Aztán volt a Műveltségi Vetélkedő, angolosok versus humánosok. És eleinte, amikor először le akartunk állni, egy ponttal nyertünk volna mi, humánosok, aztán az angolosok kérésére lett plusz négy kör, és végül ők nyertek. xD

Ezek után meg fent voltunk éjfélig, rajtam kívül három emberrel kitárgyaltuk a szexuális fantáziálgatásainkat, aztán olyan éjféltájt már enm bírta tovább a fejfájásom elnyomását és kénytelen voltam bedőlni az ágyba. xD (És eredetileg egyedül aludtam egy négyágyas szobában, mire felébredtem, lett két szobatársam. O.o Reggel tisztára leblokkoltam, hogy ,,úristen, ki szuszog tőlem egy méternyire?!" aztán láttam, hogy Zsezse és Domi. xD

Másnap reggeli után kimentünk hócsatázni, de miután alábbhagyott a lelkesedés, úgy döntöttünk, hgoy megyünk és elkapjuk a negyed tizenkettes vonatot Pestre, úgyhogy felcuccolva nekivágtunk lemászni a vonathoz. el is értük, és IC-n mentünk háromnegyed órát, és már be is értünk a Nyugatiba, ahonnan megszaporázva lépteimet hazahúztam. (Hideg volt, nagyon hideg, és még annál is hidegebb. xD)

Itthon meg... Most nem állnék neki kivesézni a családi zűrjeimet, csak a szokásos, semmi újdonság. xD Úgyhogy inkább elkezdeném azt mesélni, amivel el vagyok maradva. xD

Mondjuk még a pénteki villámajándékozás Csillával és Rosieval. x3 Rosie egy pisztolyos fülbevalót kapott, azzal a mellékelt, szépen körbeégetett papíron levő felirattal, hogy ,,...hogy midnig eszedbe juthassanak a Fegyverek és Rózsák..." A vicc az egészben, hogy pont a Guns N' Roses-os pólója volt rajta. xD Csillátol kapott egy málnás illatú gyertyát, Csilla pedig egy vámpíros könyvet, aminek már nem emlékszem a címére. xD

És igen, Csilla tőlem nem kapott semmit. Mert megegyeztünk, hogy kap tőlem egy Death Note 2-es kötet, mert annak örülne, és hogy gyűljön a gyűjteménye. ^^ Be is szereztem, csütörtök este be is csomagoltam, megcsináltam szintúgy a szépen körbeégetett cetlit, csak az övére egy tonkát rögtönöztem. Aztán amikor elégedetten szemlélem művem, felhív, hogy ugye nem csomagoltam még be az ajándékát? Mondom, hogy öt perce fejeztem be. Felszisszen, én már sejtem, hogy itt gáz lesz, mire mondja, hogy tíz perce hívta a nővére, hogy egyébként a Death Note kettes kötetet vette meg neki karácsonyra, kb. nyolc hónappal ezelőtt. Na mondom, hát ez remek. X'DDDD

Szóval majd valamikor intézek egy DN 3-as kötetet neki, nem tudom még, hogy hogy, de majd megtalálom a módját. xD

Node, most, hgoy kiéltem álcázott szerénységemet, rátérek arra, hgoy én mit kaptam. xD Rosietól kaptam Romeó és Júlia mangát - kjaaaaa, Romeó és Mercutio valami wáááh *_* - egy Nightwish-posztert - ugyan Anette van rajta, de hát istenem, a többiek csinik rajta. xD És kaptam egy sárkányos gyűrűt! *_* Olyan szép, kínaisárkányosat, amit én nagyon szeretek, és wáááh, annyira csiniii! x3

Csillától pedig megkaptam a Rosencrantz és Guildenstern Halott c. filmet! x3 (Imádom azt a filmet,e gyszerűen annnnnnnnyira király, hogy hű. xD Jó, tudom, én, aki Shakespeare-fanatikus vagyok, nekem minden ami Shakespeare-feldolgozás, király. xD A következő a kívánságlistán a Szerelmes Shakespeare és a Nőies Játékok. xD Meg persze az úriember összes drámája az Európa Kiadó régebbi, antikváriumokban beszerezhető kiadásában. ^^ És az Agave Kiadó gondozásábn megjelent Hamlet-manga még, amire nagyon fáj a fogacskám. xD)

Egyébként, ha már irodalomra terelődött a monologizálásom, csak úgy mellékesen megemlítem, hogy jelenleg a német felvilágosodást vesszük, és azóta felgyülemlet elolvasásra Goethétől az Ifjú Werther szenvedései, valamint a Faust, és Defoe-tól a Robinson Crusoe, meg még a francia felvilágosodásról rámmaradt a Candide is, mert abból csak a rövidített verzión sikerült átrágnom magam. xD (És akkor mellette olvasom - illetve olvasnom kéne - gőzerővel a Villon-életrajzokat is, mert elvileg holnapra kéne leadnom a porté irodalomjegyzékét és egy kidolgozott fejezetet belőle. Király. [Egyébként, Villon utóélete lesz az a bizonyos kidolgozott fejezet egy oldalban, már látom előre. xD])

És óóóh, ha már itt tartok, kész van a balladám. ^^ De még nem rakom be, mert... xD Mert rájöttem, hogy írhatok hozzá egy másikat is, és akkor ikerballada lesz. xD (Új műfaj, most találtam ki. xD) Viszont az elmaradásaimat bemásolom. ^^

Költőnk és Kora: Jónás Tamás

Avagy ami még nem volt…

…az pedig nem más, mint Jónás Tamás (a Költőnk és Kora „remélhetőleg” 48. vendége) egyik kötetének megkritizálása és elemezgetése, egészen pontosan a Bentlakás címre keresztelté – lévén egy kivételes könyvsorsolásnak hála, ingyen juthattam hozzá. Nem mintha a Könyvudvarban levő kötetek százforintnyi ára olyan hatalmas kiadást jelentett volna, de az érzés azért mégiscsak más, ha az ember megnyer egy könyvet, vagy megvesz.

Tehát, neki is kezdek a verseskötet kibelezésének – persze nem szó szerint – még akkor is, ha magától a költőtől tudom, hogy a kritika soha nem a kritizálandó műről, hanem a kritikaíróról szól – s reményeim szerint ezt a tézist most vagy megdöntöm, vagy igazolom.

Először is az az érdekes, és általam eddig más versesköteteknél nem tapasztalt dolog keltette fel a figyelmem, hogy a versek előtt kis, dőlt betűkkel – és az írásjelek feltűnő mellőzésével – szerepel egy jegyzetszerű szöveg. (Helyesbítek: a Megint kamasz c. vers az egyetlen, ahol a betűk nem dőltek.) Ezekben a szövegekben általában valami helyzet-meghatározás van, feltehetőleg annak az állapotnak a leírása, amiben a költő a verset megalkotta. Az ember első olvasásra (meg másodikra, és harmadikra is…) rögvest rávágná, hogy a költő itt úgymond „megmagyarázza” a mű keletkezésének mikéntjét, hogy az olvasó jobban értse. Bár azzal, hogy semmiféle írásjelet nem használ a „leírásoknál”, pont azt éri el, hogy többféleképpen lehet értelmezni a szöveget – egy képzeletbeli vessző áthelyezésével, egy szintúgy olvasói képzelet által teremtődött, mondatvégi írásjel módosításával, s a többi. (Ugyanez az elmélet ráhúzható néhány versre is a kötetben.)

Tehát, ebből az ellentmondásból kiindulva – meg abból, hogy némely vers egyáltalán nem arról szól, ami a „bevezetőjében” írva van – könnyen meglehet, hogy valamilyen más okból vannak odaírva ezek a szövegek, nem pedig azért, hogy érthetőbbé tegyék a verseket. (Igazság szerint, erre rá kellett volna kérdezni akkor, amikor volt rá lehetőségem, csak én balga nem tettem meg…)

Viszont, ami még szöget ütött a fejemben, hogy a Bentlakás c. kötetben szereplő versek közül – bátran ki merem jelenteni – az összes valamennyire életrajzi jellegű, akár a gyerekkoráról ír bennük, akár arról, hogy mi történt vele hétvégén, a lépcsőházban felmenésekor. Ez ugyan még nem olyan látványos megállapítás, hiszen mondhatni minden költő ír ilyesféle verseket. Az sokkal inkább feltűnő, hogy milyen őszintén, már-már nyersen, sőt, néhol határozottan ijesztően fejezi ki magát a lírai én a költeményekben. Ezen kívül olyan hétköznapi témákat jelenítenek meg néha a versek, amikről az átlagember vagy minden nap beszél, vagy tabunak tekint.

Először azt hittem, hogy ezt nyugodtan rá lehet fogni a költő őszinte természetére, és mint gyanútlan olvasó, ezt is tettem – aztán a beszélgetésen Jónás Tamás kereken kijelentette, hogy a verseiben néha a legkevésbé sem őszinte. (Ezzel sikerült lerombolnia a „költői őszinteségbe” vetett illúzióimat.)

Ettől az apróságtól eltekintve viszont a versek alapján sikerült magamban olyan képet kialakítanom a költőről, ami javarészt megfelelt a valóságnak. Megjegyzem, ez most sikerült először – vagy talán még Petőcz Andrásnál, de nála nem ilyen mértékben.

A Bentlakást elolvasva pedig arra jutottam, hogy szívesen olvasnék még Jónás Tamástól verseket – ha nem lenne minden kötete beszerezhetetlen…

Ez a Jónás Tamás kötet-kritika. ^^ ÉS akkor most a házidogám... XD

Házi dolgozat: Kohlhaas Mihály

Avagy a nagy „Megérte?”kérdés…

Miután kiolvastam Heinrich von Kleist „drámai helyzetekben bővelkedő, lélegzet-elállítóan izgalmas elbeszélését” először is kénytelen voltam rájönni, hogy a könyvek belsejébe rejtett könyvjelzőkön levő ajánlásoknak nem szabad minden szavát elhinni. (Nem mintha az írót akarnám kritizálni, sőt, inkább a könyvjelzőről idézett szövegre reflektálva jegyzem csak meg, hogy nálam a „lélegzet-elállítóan izgalmas” kifejezés arra vonatkozik, hogy az adott olvasmányt képtelen vagyok letenni a kezemből. Az, hogy ezt a könyvet sem voltam képes letenni, csupán arra a pofonegyszerű tényre vezethető vissza, hogy eléggé késében voltam az elolvasásával.) Természetesen a kiadónak valahogy rá kell uszítania a vevőket az adott könyvre, de szerintem a fentebb említett jelző azért egy kicsit túlzás. Drámainak minden esetre drámai, noha a párbeszédeket előszeretettel mellőzi, és még nagyobb örömmel használ kettős múlt időt – amitől én személy szerint izomrángást kapok olvasás közben –, de természetesen elnéztem ezeket az apróságokat, hiszen nem befolyásolta az elbeszélésmód a regény mondanivalóját. (Olvasáskor meg legalább volt módom elkezdeni az ismerkedést a német szépirodalmi prózával.)

A mondanivalóból kiindulva pedig fel is vetem a dolgozatomba beleszőni kívánt problémát, amin a regény olvasása közben is nem egyszer elgondolkodik az ember: megérte? Megérte két fekete lóért a főhősnek kardot ragadni, végigszenvedni ezt a hercehurcát, és a végén elveszteni a fejét? (Hazudnék, ha azt mondanám, nem értek egyet Kohlhaas igazságszeretetével, de talán a főhősnél kevésbé erős jellemű karakterek inkább hagyták volna az egész ügyet, és már a regény legelején inkább elbaktattak volna a két gebével, minthogy összetűzésbe kerüljenek egy nemes várúrfival.)

Persze az is igaz, és valószínűleg sokkal nagyobb motiváló erő a tudat, hogy a főszereplő a kotnyeles várúrfi miatt nem csak két lováról mondott le, de a feleségét is emiatt vesztette el. (Már amennyiben tényleg elvesztette, hisz a vége felé haladva a cigány jósnő, akivel elvileg még csak egyszer találkozott, jól ismerte, a gyerekeit ölébe vette, csókolgatta, egy levélben pedig úgy búcsúzott tőle: „Erzsébeted”. Kohlhaas feleségét pedig Lisbethnek hívták, ami az Elizabeth, magyarul Erzsébet becézése. Igazság szerint ez a nem várt fordulat remek ötlet volt az írótól, és engem sikerült kételyek közé ejtenie.)

Tehát, ha összegezzük a főszereplőt ért sérelmeket, Kohlhaasnak több mint elég indítóoka volt arra, amit megtett a regényben, és ami azért valószínűleg minden olvasó szerint elég brutális. Így joggal gondolhatná az ember, hogy egy idő után a főszereplő nem fog tudni leállni – legalább is egy kortárs regényben nem elképzelhetetlen befejezésforma lehetne az, hogy a főhős elveszti az ép eszét, és mindenkit gondolkodás nélkül legyilkol… de Kohlhaas nem ilyen karakter.

Ugyan eleinte nála is fennállt az a veszély, hogy megőrül – amit szép fokozásokkal remekül érzékeltetett az író -, de Luther levelére visszazuhant a valóság szilárd talajára, és reálisan intézte tovább az ügyeit. Majd amint kártalanították a két lóért, vállalta a felelősséget a lázadásaiért, és büszkén halt meg – előtte még elintézve, hogy a szász választófejedelem hátralevő élete nem legyen mentes a nyugtalankodástól.

Igazán ütős lezárása volt ennek a megtörtént elbeszélésnek – s én inkább meg se próbálnék hasonlót kitalálni, lévén nem áll szándékomban lenyelni a házi dolgozatomat.

Egyébként, tök jó, mert tavaly mindig azért kaptam négyest a kritikáimra, mert nem volt jó a lezárás - most meg Bacsó mindig odaírja, hogy ,,Jó lezárás!" <3

És egyébként, ha már itt tartunk, bemásolnám pár egyéb alkotmányomat irodalmi téren, mert vannak, csak egyelőre lusta voltam beírogatni őket. XD De kezd fogyni a leírható hely a ,,Feljegyzések" menüpontban, és már nem tudok mit kitörölni. xD Szóóóval...

Hogy játszanék én
Úgy, mint ahogy ők ott fönt!
Csábít a jelmet,
A csodásra szőtt szöveg,
A fény s a szerep!
Ez kell nekem, akarom,
Vágyom a tapsot!
Más egyéb nem hívogat,
Mit nekem pompa?
Csak játszani, játszani,
Amíg világ a világ!

Húh, ez még egy tavalyi choukám... XD Asszem valamelyik színház után sikerült megalkotnom, de biztos, hogy tavalyi!

Reményvesztett

Bősz remények, hiű álmok,
Ébren-alva rátok várok.
Meddig kell, hogy a tetszvilág
Falai mögött a kóráság
Szívem s lelkem föleméssze,
S testemet aszalja össze?
Mily rég volt már, hogy vad vágyak
Tomboltak és kiabáltak:
,,Valósíts meg és tégy csodát!"
És most...? Elhagytak, s nincs tovább.

Ez egy elég depis vers lett... De akkor épp jólesett kiírnom magamból - épp asszem alkotói válságban szenvedtem, és azért sikerült ilyen kiábrándzultra... ^^"

Jó muri volt ez a csöpp komikája a vén Plautusnak!
Lám a humor milyen ős, mégis hogy röhögünk!

Ez a Hetvenkedő Katona után íródott, még tavaly. xD Egy kis epigramma, de cuki lett. ^^

Zokon ne vegye
Hölgyem, de nem fázik a
Kilógó melle?

Ez a kis haiku még novemberi kreálmány, épp színházba menet voltam, és miután rájöttem, hogy negyed órával korábban értem ki az Örsre, mint kellett volna, hát letelepedtem egy oszlophoz, és akkor húzott el mellettem egy nőci, majdhogynem köldökig kivágott pólóban. Kabát és sál ohne. A fenti haiku asszem jól tükrözi a véleményem, meg az alább következő tonka is fogja. xD

Van, aki télen
Közszemlére teszi azt,
Mit neje hízott.
Ily dekoltázst már csak a
Ribancok vállalnak be.

Nnnna, ennyi. Van még, félreértés ne essék, csak azok még vagy nincsenek kész - mint például az Ophelia altatója, vagy már kész van egy, de van egy ikertestvére, mint a balladák. xD Éééés... És én azt hiszem, most abbahagyom a gépelést, mert tényleg Villon-t kéne írni már... xD Csak egyszerűen annnnnnyira nincs hozzá hangulatom. XD No, segond. De mostmár tényleg megyek. xD

Bye-bye! ^^ Remélem hétfő este is tudok bejegyezni, vagy majd valamikor a közeljövőben. XD

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik

Tadeshi | 6 komment

Címkék: vers kritika film karácsony ajándék napló f haiku manga nightwish 10. eötvös tonka chouka

A bejegyzés trackback címe:

https://tadeshi-diary.blog.hu/api/trackback/id/tr52524035

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Miss Rose 2010.12.19. 20:01:00

Naaa, látom, nálad is szép és jó a legtöbb dolog! =D Én az osztálytársamtól, aki húzott, bár nem ismer igazán, de kaptam egy gecc jó AC/DC BLACK BOX-ot!!! *.* Van benne egy füzetke (Minden, amit az AC/DC-ről tudni kell), egy CD (egy koncertfelvétel, persze csak írt) és egy bőőőr! *.* Majd abban megyek suliba holnap, CD-darabkákból kirakta rá, h AC/DC, és nagyon kis fain! =D
Am maga a box az persze tök fekete, a tetejére rá vagyon írva fehérrel, h AC/DC BLACK BOX SÁRINAK, oldalra pedig a bandatagok nevei. Nagyon kis csini!!! ^^

Válasz erre