Nem hiszem el! Őszi süznet van, gyerekek, ez szinte felfoghatatlan...! Jó ég, már szeptember vége óta ezért a szünetért szurkoltam... xD S ahogy elnézem, kb. egy héttel vagoyk lemaradva önmagamhoz képest - az elég kínos... Nosza, essünk neki!

Első, s legfontosabb dolog, ami még kedden esett meg velem: lenyírták a hajamat. ^^ Nagyon. Látványosan. Drasztikusan. Ezidáig hátközépig írt, most jó, ha az első pár tincs az állam alá ér. ^^ Hátul egészen rövid, olyan, hogy egy kis zselével - és egy jóadag lakkal emgtámogatva - csinos kis tüskéket lehet varázsolni a tarkómra. x3 Eszméletlenül jól néz ki. <3 (Csak majd kell kerítenem valahonnét újabb, és tartós zselét, mert ami itthon van... Azt hanyagoljuk. xD Arra jó, hogy kezdetnek gyakoroljak vele, de nap végére már nem ér semmit, hiába fújok rá lakkot is. *sigh*)

Egyébként, a fodrász - Móni - teljesen ki volt akadva, hogy ennyit le akarok vágatnia  hajamból. Kimondottan úgy nézett rám, mint egy őrültre, azzal a tipikus ,,Neked elment a józan eszed!?" nevezetű tekintettel. xD De csak annyit kérdezett, hgoy ,,Biztosan le akarod vágatni?" Én meg rá is vágtam, hogy már egy hónapja elhatároztam, hogy rövid hajam lesz, ne most próbáljon megingatni ebben a sziklaszilárd elhatározásomban - mert ahogy én magamat ismerem, képes lennék meggondolni magamat. xD (De jó, hogy nem tetettem meg. ^^)

Aztán elmondta, hogy pont előttem volt egy vendége, aki hajbeültetést kért, és arra panaszkodott, hogy milyen kevés haja van - erre jövök én a hátközépig érő dús loboncommal, és tüsire vágatom. XD (Jó, rendben, amikor felálltam a székből, és lenéztem a mögöttem levő hajkupacra lejátszódott benneme gy félperces katarzis, de most is azt modnom, hogy megérte levágni.)

Első sorban nem zsírosodik annyira, hogy kétnaponta mosnom kelljen, másrészről öt perc alatt készlettem a hajmosással és hét perc volt a szárítás(!) úgyhogy azt hiszem ez a nagyszabású hajnyírás kellett már. ^^ (Akkor kaptam ideggörcsöt, amikor Rosie suliban nemegy határozott mozdulattal beleborzolt a tüskéimbe - oké, öt perc volt megcsinálni reggel, de könyörgöm, ne kísértsük a zselé tartási képességeit! XD)

Ezen kívül... Vasárnap - még hajnyírás előtti vasárnap - elmentünk Kishivel cirkuszba. ^^ amolyan utólagos szülinapi ajándéknak szántam, és szerintem jól sikerült. ^^ (Életem első cirkuszi élménye volt. És eszméletlenül jó volt - az akrobaták, a zsonglőrök, és a csábosarcú, valami eszméletlen csípőmozgással rendelkező, csipogó Bohóc...! x3 Utóbbi volt a legnagyobb kedvencem, azt hiszem ezt nem kell titkolnom. xD)

Meg meglestük a hüllőiket és piranyáikat is, és hogy azok a kígyók hogy néztek a közönségre az üvegfalon keresztül, te jóóó ég... O.o (Komolyan, tiszta Harry Potter 1. feelingem volt végig, és már vártam, hogy mikor tűnik el az üvegfal... xD) ÉS a legszebb az egészben: az összes kis drágának lakatra volt zárva a ketrece, de a lakatban ott volt a kulcs. Az összes ketrecnél. Egy mozdulat lett volna...! 

De megembereltem magam - és Kishi is mondta, hogy nem kéne kiereszteni a drágákat xD - és csak kocogtattam az üveget - az egyik kígyó meg a fejével, ahogy bólogatott rázta az ajtót. xD Ki akart jönni... És én szívesen segítettem volna neki eme szándékában, mert látszódott, hogy nemrég evett a drága - szóval nem bántott volna. Nagyon... xD

Meg benéztünk az Asia Centerbe, ha már kb. egy sarokra voltunk tőle - és találtam magamnak kalapot, farmert, de még csizmát is télre. (Skótszoknya már nem volt. *sigh*) Úgyhogy szünetben valamikor megyünk ősökkel Asiazni. xD (Meg az öveknél sikerült kisánom egy kutyanyakörv-szerű bőrnyakörvet, tüskékkl, és még pórázcsatlakozója is volt! (Az nekem kell! Még ha az eladó úgy is nézett rám, mint egy idiótára, amikor felpróbáltam. XD)

Aztááán... Mi maradt még le...? Tudom már! Hétfőn este mentünk színházba, és a Lear királyt néztülk osztálykámmal a Nemzeti Színházban. Imádom Shakespeare műveit, főleg a tragédiáit. És valami eszméletlen volt - ráadásul legnagyobb örömömre nem spóroltak a művérrel sem. (A vakítós jelenet eszméletlen volt! Amikor az öreg Gloster grófnak Cornwall hercege kitépte a szemeit...!) Szóval, mindenkinek csak ajánlani tudom. ^^ (Jó, volt pár színész, aki nem nyerte el tetszésemet, de maga a dráma remek volt. x3 (Megérte három órát szánni rá. Pont aznap nagyon szar napom volt, úgyhogy szükségem volt egy kiadós, a szerpelőgárda kielncven százalékát kinyírós tragédiára.)

(És szeirntem arról majd lesz egy nagyobbacska bejegyzés is, mert kritikát akarok írni róla, hgoy a siralmas irodalomosztályzatomat feltornázzam valahogy... xD)

Apropó, irodalom. Csütörtökön volt Költőnk és Kora, Petőcz Andrással - avantgardista, de azóta már nem teljesen az költő - és asszem pont utána sikerült írnom egy eléggé hasonló stílusú verset. És akkor rá is térek az elmúlt hét irodalmi témájú alkotásaira, mert ugyeott a Petőcz-kritika meg a Versike. Úgyhogy, kezdjünk neki.

Ja, igen, majdnem elfelejtettem! Írtam egy tyroclonista verset is. ^^ (Ejtsd: tiroklonista.)

Záró szöveg
(tyroclonista vers)

Tessék. ^^ Ez itt mind az. És akkor elárulom, mi is az a tyroclonista vers: semmi. Konkrétan egy olyan vers, ami semmiről se szól - magyarul a verseskötetben egy üres lap. (Olyasmi, mint a dadaista stílus a képzőművészetben. legalább is Petőcz azt vallotta, hogy olyan verset akart kitalálni, ami nem szól semmiről, és ennek kitaláta a ,,tyroclonista" sítlust. Szerintem ez egy remek ötlet volt... Úgy értem, hogy ez a vers biztos, hogy minden olvasónak tetszeni fog, hiszen lényegében az ovlasó találhatja kia  verset. És akkor biztosan az ő igényeinek megfelelő verset fog alkotni, mivel a valódi szerző csak a címet adja meg. ^^ Modernizálódjunk, népek. xD)

Node, hgoy én is jöjjek valami avantgardféle kreálmánnyal - megtettem, ami tőlem telt... - mutatom a valahogy úgy este tíz és tizenegy között íródott verset.

Üvegpohár

- Reccs. -

Egy pillanat műve volt.

- Szememben -

Megrepedt üvegtestem,

- Rekszettek -

Belőlem a víz kifolyt,

- Cseppkönnyek -

Majd szilánkokra estem.

- Megtörten. -

Darabkáimat sosem
Találhatom már meg mind
Amit tudok, összeszedem.
(S többire a szél port hint.)

Nos, hajrá az elemezgetéshez. Erre a versre büszke vagyok. Aki megfejti, mit akarok ezzel a verssel mondani, az kap egy virtuális túrórudit. ^^

Megjegyzem, ez az eddigi első, és egyben szerintem egyetlen, formabontónak és minimálisan avantgardnak titulálható versem. (Messze áll az igazi avantgardtól, de azért mondhatni valami olyasmi. xD)

És asszem búcsuzom is. Bye-bye! ^w^