Csak mert néha az is kell... Meg mert néha felbasszák az agyam...

A helyzet az, hgoy néha totálisan fingom sincs, mit várnak tőlem az őseim. Egyszer azt mondják, hogy jólvan kislányom, hagyd csak, majd én megcsinálom a mosogatást, majd én kiteregetek. Máskor meg elvárják, hogy én ugorjak, és ajánlkozzak, hgoy majd én megcsinlom ezt emg ezt.

Oké, persze, ráérnék, mondjátok a tutit. És meg is csinálnám. Főként akkor, ha végre lennének olyan kedvesek, és közölnék, hogy ,,Tünde, csináld meg ezt és ezt!". Kérni se kell, hogy ,,légy szíves", én hallgatok a felszólításra is, de ha nem tesizk, elgalább ne jöjjenek panaszkodni, hgoy én sose csinálok semmit. Nem csinálok, mert nem kérnek meg rá, ennyi! 

Vagy olyan nehéz kimondani, hogy ,,Tünde, pattanj má' fel oszt mosogassá' meg teregessé' ki!"? (Az, ha úgy kérik, hogy ,,Légy szíves.." az csak akkor fordul elő, ha kedvesek akarnak lenni.)

De most komolyan, ha nem szólnak ide, hogy valami dolog van, nem fogok ott állni, és lesni, hogy mit tudnék csinálni. Akkor meg pláne nem, ha azt látom, hogy ők tök lazán végzik a házimelót, mint valami rutinmunkát. Ha elegük van belőle, NYISSÁK KI A PICI SZÁJUKAT, és bökjék ide, hogy mi a francot csináljak.

Vagy én vagyok a hülye, és nem így van? A gyereknek tényleg ott kell állnia a szülő mögött és mondani, hogy ,,had csináljam, had csináljam!"? Nem értem... Nekiállnak panaszkodni, hogy ittvan a gyerek a nyakukon, 16 éves, és nem csinál itthon semmit, csak lógatja a lábát, ők meg főznek mostnak takaírtanak rá. Bocsánat, nem azt jelenti a gyerekvállalás, hogy felneveled a gyereked...? Mert tudtommal, amíg a gyerek ott lakik a szülőnél - legalább is nekem egyfoyltában elsőzeretettel hangoztatják azt, hogy amíg itt lakom és ők tartnaak el, az van, amit ők mondanak - akkor addig a szülő felügyel rá, és eltartja, és fizeti, ha valamit szeretne a gyerek? 

De ha már azt mondják, hogy addig ők a főnökök, amíg ők fizetnek mindent, akkor miért nem képesek azt is megmondani, hogy segítsek a házimelóban? Sose volt még olyan, hogy nem csináltam meg, ha megkértek rá. Mindig mindent megcsináltam, miután felszólítottak, hogy csináljam meg. De akkor miért várják el azt, hogy én majd szó nélkül megcsinálok mindent? NEM ÉRTEM!!!

Lehet, hogy én vagyok az idióta, persze. Lehet, hogy azt hiszik, hogy mivel már 16 éves elmúltam, és haverokkal lógok el itthonról mindenfele, és nem tudnak rólam semmit - persze, ott van nálam a telefonom, hívhatnak, ha akarnak valamit, vagy ha úgy érzik, nem tudják hol vagyok, ami szintúgy baromság, mert mindig megmondom, hol vagyok. És nagoyn jól tudják, hogy mindig mindent őszintén megmondok - azt is, ha vizipipázni megyek, azt is, ha alkoholt figyasztok, azt is elmondtam, hogy elszívtam egy szál cigit még anno, szóval nem értem, miért hiányolják az őszinteséget...

Mert hiányolják ugye, ha nem hiányolnák, akkor elhinnének mindent, amit mondok, de nem hiszik el, miért is tennék...? Múltkor is hazamentem, előtte Zsófival és Fruzsival sétálgattam jobbra-balra, erre apám hazajön, és mintha kihallgatáson lennék, megkérdezi, hogy miért nem mondtam, hogy ott volt az Eszti is... Megkérdeztem tőle, hogy ,,Esetleg azért, mert nem volt ott?" Hihetetlenek...

És ezek után még csodálkoznak, hogyha szemtelen vagyok, meg pimasz, közben én csak ugyanúgy válaszolok nekik, ahogy ők kérdeznek tőlem. Ilyen vagyok, ez van. Ha nem tetszik, minek vállaltak el? 

Fhuuuu.... Jó, oké, nyugi... Mééély levegőőőő... Beszííív... Kifúúúj... Szuszááá... Ezaz, mostmár elég a mantrázás is, hogy lenyugodjak. XDű

Nna, ezt akartam. Köszi, hogy elovlastátok, vagy ha nem, az se zavar, le akartam írni. Om ja.