Napbarnítva - közel sem annyira barnán, mint egyébként le szoktam sülni XD - tengernyi szuvenírrel úúúújra visszatértem szerény kis hazánkba a Napos Partról - Bulgária népszerű üdülőhelyéről. ^^
Nos, a helyzet az, hogy akartam feltenni képeket, amiket Gábor nii-chan készülékével fotografáltam - mennyivel jobb az a gép, mint a telefonom, te jó ég... xD - csak... Hm... a blog.hu-nak más a véleménye róla. Ugyanis, szegénykém - egydarab kép xD - túl nagy. TÚL NAGY. -.-" Cöh... Szóval, nincs kép. Evvan. xD
(Örüljetek, nem fog fájni a szívetek - pedig mennyi csodagyönyörű képet csináltam!! *sír* Segond, túlteszem magam rajta.)
Viszont, a szuveníreket, amiket hazahoztam, már Kyle-lal fotóztam, úgyhogy azok jönnek fel, nehogy azt higgyétek, hogy nem. xD (Öt kép. Bírjátok ki. XD Majd a végén. =P)
Szóóóóval, akkor jöhet az élménybeszámoló - képek nélkül. xD
Múlthét vasárnaptól kezdeném a regélést, amikor is hajnali négykor keltem, holtkómásan felöltöztem - ha nem készítettem volna elő lefekvés előtt a cuccomat szerintem soha nem lettem volna kész... xD - aztán apámmal lehurcoltuk a bőröndömet a lépcsőn, Nénnye, Gábor és nagyikám szintúgy összekészültek, bepakoltunk a csomagtartóba, és még elköszöntünk nagyapámtól is, aztán beültünk a kocsiba, és nekiperdültünk a repülőtérnek.
Útközben apám viccelődött össze-vissza, én meg szólogattam be összze-vissza, főként, amikor velem szórakozott. xD Erhem, bocsánat, de korán reggel hogy is mondjam... igencsak ingerlékeny vagyok. (Ugye, a tea és a citromlé esete... XD)
Aztán megérkeztünk, már a felkelő nap első sugaraitól övezve behajtottunk a Ferihegyi Reptér beszállórészére, búcsúzkodtunk apámtól, aztán ő elhajtott, és mi meg mentünk becsekkolni.
Igazság szerint a repülésnek ezt a részét gyűlölöm a legjobban. Becsekkolni... Kivárni a sort, mire a becsekkoltatónéni ellenőrzi az útlevelet, nyom egy cetlit a bőröndre, kiadja a repülőjegyeket... Komolyan mondom, azt hittem, hogy a fél életemet leélem, mire beengednek minket. xD
Aztán, még az ellenőrzősávon átjutni, na az fhúúú... Szlalomozós elkerítés, aztán a kézipoggyászt át kell adni a röntgenezős bácsinak, órát, ékszert, némely esetben cipőt is le kell venni, kistálcába rakni, és szintúgy áttolni a röntgensáv előtt, aztán átmenni a fémdetektoron - és naná, hogy besípolt. -.-"
Minden fémet levettem magamról - sapkát, órát, sihereitz-tűt az övemről... Arról meg, hogy a fogszabályzóm is fémból van, nem tehetek. A fogsoromat már cska nem tudom kivenni ellenőriztetni - sztem a fogorvosom helyben kinyírna... xD
Mindegy, szóval, megmotoztak - én komolyan nem gondoltam volna, hgoy még a melltartómhoz és a bugyimhoz is benyúlnak... O.o jó, épphogy csak a szélére, de... De na! XD Még jó, hogy nő volt... xD - aztán ismét útlevélellenőrzés, és végre bejutottunk a váróterembe, a beszálló kapukhoz.
Megjegyzem, két órával előbb illik kimenni a reptérre, mieőtt indulna a gép. De csak azért, hogy legyen idő mindenre - emiatt viszont általában az ember egy-másfél órákat elücsörög a váróteremben... xD (Én nembántam, legalább megreggeliztem végre - és még az az egy szendvics se volt elég, örültem, hogy kaptunk a gépen is egyet...
De aztán végre felszálltunk - 8:30-kor indult a gépünk, szóval 8:15-kor megkezdtük a beszállingózást, és elfoglaltuk a helyünket - én meg szerencsére az ablak mellé kaptam helyet - 7F ülés... F... XDDD - és kényelmesen el is helyezkedtem, nagyi mellett... Nénnyéék meg két sorral hátrább kapták a jegyet... Én nem értem, ha a nőci látja, hogy együtt csekkolunk be, együtt vagyunk, akkor miért nem képes egymás mellé adni jegyeket..? -.-" Mindegy. Nekem ugye egy szavam nem lehet az albak melletti üléssel. xD
Az viszont nem nagyon tetszett, hogy egy kissrác ült mögém, aki egyfolytában ficergett, vagy nem tudom, mi a francot csinált mögöttem, de hogy nyolcszor is a vesémből toltam ki a lábfejét vagy a térdét, az biztos. -.-" Komolyan, a hetediknél már majdnem hátraszóltam, hogy lesz szíves abbahagyni a rugdalkozást, de erőt vettem magamon, és előrébb csúsztam az ülésen. xD
Ehöm, elkalandoztam. Szóóóval, 8:30-kor meghallgattuk a szokásos biztonsági előadást, megnéztük a gyorstalpaló videót a mentőeszközök és egyebek használatáról - kívülről fújom az egészet lassan... Nem mintha olyan gyakran utaznék repülővel, de már rengetegszer repültem... - aztán becsatoltuk az öveinket, és elkezdtünk gurulni a kifutópálya felé...
Ha a becsekkolás a legutálatosabb része a repülésnek, akkor a felszállás a legjobb - szerintem. Amikor elkezd gurulni a gép, egyre gyorsabban, és szép fokozatosan negyvenöt fokos szögbe dőlve elkezd emelkedni, aztán teljesen elszakad a tlaajtól, és megszűnik minden földi támasztőerő... Még rágondolva is liftezik a gyomrom... (Ettől függetlenül rohadt jó érzés, és ha az ember belegondol, hogy kábé 20 centi alumínium választja el attól, hogy lezuhanjon... Erhöm... ^^"
Volt egy időszak az életemben, amikor suliból hazajövet mindig letelepedtem a tévé elé, és National Geographicot bámultam, mert mindig akkor adták a repülőgépkatasztrófás-sztorikat, amikor hazaértem. xD Úgyhogy, ki vagyok művelve abból, hogy mi minden történhet velem egy olyan gépen - ettől függeltenül nem félek, csak úgy belegondolva, hogy bármelyik megtörténhet akkor is egy géppel, amikor én ülök rajta...
Pölö, a biztonsági övet a legutolsó utazások óta az egész repülési idő alatt bekapcsolva tartom, noha a repülési magasság elérése után ki lehet kapcsolni, és sétálgatni is lehet elvileg. Csak még hatodikos fejjel láttam az egiyk légikatasztrófás doksifilmben, hogy az utastér felől leszakadt a gép teteje, és csak a padló meg a székek maradtak rajta, az utasok meg csak azért élték túl, és maradtak a gépen, mert be volt csatolva a biztonsági öv - a stewardess viszont éppen ácsorgott a folyosón... És egyedül ő tűnt el a fedélzetről... *nyel*
De egyébként az utsaok túlélték azt az esetet, ha jól emlékszem, kényszerleszálltak valahol, és mindenki épségben megúszta - az öv miatt. xD (Tanulság: érdemes bekapcsolva tartani, mert tízezer méter magasan lehet életmentő egy olyan kis szíj...)
Meg egy olyan eset is történ - szintúgy mindenki túlélte szerencsére - hogy az óceán fölött elfogyott az üzemanyag a gépből, és siklórepültek a legközelebbi szigetig, ahol kényszerleszálltak az autópályán... Rémisztő, mi? Bár, a plafonleszakadós durvább... (És ahhoz köthető, hogy miért nem a felső tárolódobozba teszem a kistáskámat, hanem az ülés alá - ha nekem elszáll a telóm meg a zeném meg a táskám... xD)
Ehöm, megint eltértem. (Mint általában...) Szóóóval, ott tartottam, hogy felszállás. Klafa volt, és látni, ahogy egyre kisebbek a házak, aztán elrepültünk a Duna felett, láttuk a Parlamentet is - mintha kis makkettecske lett volna, meg minden, amit láttunk, egész Budapest... Így madártávlatból elképesztő volt...
És amikor felszálltunk a felhők fölé... (Asszem értem, miért hitték régebben, hogy az angyalok a felhők felett élnek..) Gyönyörű volt, és úgy belegondoltam, hogy mi lenne, ha lehetne sétálgatnia kis felhőgomolykék tetején... (Valszeg átesnék rajta, és meg sem állnék a földig... xD Fájna kicsit... Kicsit nagyon. ^^")
Egy óra húsz perc volt az odaút, és a leszállásnál úgy bedugult a bal fülem, hogy azt hittem, megőrülök tőle. Fájt, és csak akkor volt hajlandó végre kidugulni, amikor már földet értünk, és leszálltunka repcsiről.
Busz várt ott munket, ami elvitt az érkezőket fogadó épületig, ahol van a csomagelosztó. (Tudjátok, az a körbe-körbe futó műanyagszalag.) Bazz, olyan lassan jöttek azok a nyavajás bőröndök... xD Eltartott egy darabig, mire kihozták őket, de felkapvána sajátjainkat megkerestük a Robinson Tours-os táblát lengető kirendeltséget, aki elirányított minket a parkolóban várakozó 4-es buszhoz.
Megtaláltuk, benyögtük a sofórnek, hogy melyik a mi hotelünk - Excelsior - aztán felszálltunk és elhelyezkedtünk. És nemsokára jött az idegenvezető is - Krisztina, vagy ahogy ő ejtette, erős oroszos akcentussal Krisztinya - és elmondta hogy mint meg hogy vannak itt a dolgok - először is azt, hogy egy órával előrébb kell állítani az órákat az időzónaváltás miatt.
Aztán beszélt a fakultatív programokról, illetve arról, hogy mi hol van - eléggé törte a magyart, de azért lehetett érteni, hogy mit akar... - egészen addig, amíg meg nem érkeztünk a szállásunkhoz.
Az Excelsior apartmankomplexum szerintem tökre olyan, mint egy hotel, de Nénnye váltig állította, hogy apartman - hát jó. A recepción elkértük a kulcsot, Gáborral meg figyeltük, hogy mit mond a csajszi angolul - mivel ugye ő meg én beszélünk angolul xD - és amikor adta a kulcsot mondta, hogy ,,firfsd floor". Úgy egy kicsit gondolkodtam rajta, hogy ez most first vagy third akart lenni, mert olyan pöszén mondta, hogy lehetetlen volt eldönteni. xD
104-es szoba volt, egyébként, úgyhogy gondoltuk Gáborral, hogy első emelet lesz tuti - úgy logikus, nem? Hát nem. xD Felmentünk, de 104-esnek nyoma se volt, mondom remek, akkor harmadikra fel. xD Úgyhogy, felmentünk - lifttel egyébként xD - és meg is találtuk a 104-est, beléptünk, és én áthúztama bőröndöt az előszobán, a konyhán és a nappalin, majd beléptem a legbeljebb nyíló helységbe, ahol is egy elfüggönyzött panorámaablak és egy franciaágy fogadott meg egy szekrény.
Na mondom, függönyt el, ez biztos tengerre néz... Ja, persze. A tengertől hetven méterre levő parkolóra. xD (Segond, ha elfordítottam a fejem balra, egész jól láttam egy kis csíkot a tengerből. xD)
Aztán ledobtam magam az ágyra, és mondtam, hgoy én itt alszom, és a nagyi meg a másik ágyon, a másik szobában. Mire Gábor mondta a másik szobából, hogy itt nincs másik ágy, csak egy francia...
Na, itt kezdtem el ráncolni a szemöldökömet. Négyen voltunk ugye, három nőnemű egyed és egy hím. Ebből ugye az én szemszögömből egy nagymama, egy unokabátty és az unokabátyám anyja. Tehát, olyan, hogy házastársi viszony bármelyikünk között, nem volt, mégis két franciaágyat kaptunk négy egyszemélyes ágy helyett... (Pedig kértük, hogy ne legyen franciaágy, ha van rá lehetőség.)
(Oké, mellékes, hogy nii-chan teljes neve Kaposi Gábor, és Nénnye hivatalosan Kaposi Gáborné, de na. xD Jó, más utazás során is volt ebből gond, mert ott is mindig úgy volt, hogy két egyszemélyes ágyat kaptunk meg egy franciaágyat... Hehöm...)
Szóóóóval, nii-chan és Nénnye lementek reklamálni, jogosan, hogy mi egyszemélyes ágyakat kértünk, nem franciaágyat, lesznek szívesek olyan szobát adni, amiben úgy van. Jah, hogy minden szobában franciaágy van? Bocsi... *cinikus mosoly* (És akkor azokkla mi van, akik ketten vannka, és kanak egy darab franciaágyat, és mondjuk üzleti úton vannak, egyik hím, másik nő? XD Az, ha mindkettő fiú, nem gond, azt még meg is nézem. *ehöm xD*)
Szóval, kicsit morcosan ugyan, de tudomásul vetütk, hogy franciaágyakon fogunk alukálni - annyira nem volt borzasztó végülis... (De hogyha én az utazási iroda helyében lettem volna, és valakik négyen kérik, hogy ne franciaágyas szobákba rakják őket, de az XY hotelben csak franciaágyas szobák vannak, akkor sózlok nekik, hogy válassznaak inkább másik hotelt, mert az nem teljesíti az elvárásokat... Úgy lenne korrekt az ügyfelekkel szemben, nem...? De persze, lehet, hogy csak én vagoyk a hülye... xD)
Nnnnode, beletörődve sorsunkba, nekiálltunk kirámolni - illetve csak nagyiék, mert én bőröndből öltözködöm. Aztán úgy döntöttünk, hogy körbejárunk a környéken, kerestünk pár boltocskát, meg péket, előbbiből találtunk hármat-négyet, utóbbiból egyet se... (De találtunk asszongya... huszonhárom tetoválószalont. ^^ Igen, megszámoltam. xD És majdnem bevonultam egyikbe, hogy én akkor most... Hogy akkor most átesek a tűzkeresztségen, és felavatom a bőrömet egy tetoválással... Aztán eszembe jutott, hogy japán fürdőbe nem engednének be. xDDD Úgyhogy letettem róla. xD)
Aztááán, körbenézelődés után elmentünk végre a tengerhez fürdeni. x3 (Én spec csak azért mentem. xD Na jó, ez egy kicsit túlzás, mert a többi progi, amire mentünk is érdekelt, de a tenger volt a legfőbb motiváló erő. Mikor nem? XD)
És a fürdés és zuhanyzás után hullafáradtan - észemről - bezuhantunk az ágyba, és aludtunk... (Hajnali négykor keltünk, és délután négyre úgy éreztem magam mint akit hatszor kicentrifugáztak... Úgyhogy úgy aludtam, mint akit fejbevertek. xD Főként azért, mert másnap szintúgy korán keltünk, mert mentünk körutazni Sozopolba. ^^)
A körutazás pedig úgy festett, hogy összeraktak minket egy orosz csoporttal - rengeteg orosz volt amúgy - és az idegenvezető oroszul és magyarul beszélt - ő is csak törte, de jobban mint Krisztinya.
Először a Szent György monostort néztük meg, aztán várostnéztünk Sozopolban, ebédeltünk tradícionális bulgár étteremben - azt a sok kaját... O.o - aztán mentünk a Ropotamo-folyóra hajókázni - ahhoz a folyóhoz tartozik egy legenda is, amit még el fogok mesélni... Csak irodalmi környezetbe átültetve, mert bizony-bizony, engem az a sztori megihletett ott a hajón. x3
Aztááán átmentünk Burgasba vásárolni - ami sztem felesleges volt, mert köbö ugyanazokat a cuccokat lehetett megvenni, amit itthon az Asia Centerben, és köbö ugyanannyiért, szóval... xD (Meg amúgy is, elvem az, hogy ha elmegyek valahova nyaralni, akkor nem ruhát veszek a pénzemből, mert ruhát/cipőt itthon is kapok. Néha negyedannyiért. [Azt sem értettem, amikor Párizsban a lányok kilencven százaléka mit vett, ne mit? Ruhát és cipőt... Eljönnek Párizsba, és akkor nem a nevezetességeket nézik meg - ltt volna mit nézni a kötelezőkön kívül is... - hanem ruhát vesznek!! -.-" Érthetetlen...])
Aztán, hulla fáradtan beültünk a buszba, és mentünk haza. xD Éééés utána következett egy napnyi döglés-fürdés és írás... (Mert bizony, vittem magammal az irományaimat, és másfél fejezetet haladtam Cain-drágával! x3 Lassan betelik a harmadik füzet is, ó isteneeeeeem... xD Kéne venni egy újat. xD)
Ééééés nem tudom már, melyik nap, de elmentünk Nessebar-ba, helyi busszal. (Az úgy festett, hogy be kell álni a buszmegállóba, és 10 percenként jön egy busz, ami megy valamerre- ki kell lesni a megfelelőt, na. xD - arra fel köll szállni, és amint kényelmesen elhelyezkedtél, jön az ellenőr - de nem ám azért, hgoy büntessen, amiért nincs jegyed, neeeeem! Hanem tőle kell venni jegyet, egy leváért - 150 Ft kb. - és aztán békénhagy, és mehetsz tovább.
Most úgy őszintén, nem lenne jobb, ha szerény hazánkban is az lenne, mint ott? Hogy ha felszállsz a buszra, akkor ne kelljen pánikolnod, hogy úristen, van-e ellenőr, és elkap-e, ha nincs jegyed, hanem megveszed, és 150 forint nem lenne érte sok - nem mint most, a 320... -.-" És ez még az államnak is jó lenne, de a BKV-nak biztosan, mert nem lennének bliccelők, mindenki venné a jegyeket, és nem szentségelnének egyfolytában az emberek az ellenőrökre. ŐPk csak a dolgukat végzik, egyébként is, de így szerintem sokkal korrektebb lenne - nem lenne egekben egy kbiaszott buszjegy ára... -.-" - és sokkal több pénzt lehetne vele keresni, mert úgy, hogy a buszjáratok felén nem ellenőrzik az embereket, csak hébe-hóba, aztán beszedik a büntetést az... hm... gonosz dolog.
Jó, oké, nyugaton is így csinálják, de... Ebbena kérdésben nekem szimpatikusabb lenne a ,,bulgár megoldás"... xD Kommentbe jelezze, aki egyetért! XD Indítunk egy petíciót. xD)
Nessebarban megnéztük az óvárost, és mivel volt ötven levám nagyi jóvoltából, nem kíméltem az ajándékboltokat... xD (És... láttam magamnak vízipipát... Gyönyörűt... 23 leváért... *szipog* És ott kellett hagynom, mert nagyiék kibuktak, amikor meglátták, hogy épp veszem le... *sír*) Láttunk egy kazal antikváriumot - találtam egy egész csinoska zsebórát is x3 - meg fotóztam egy csomó ókori romot - volt mit, és ráadásul olyan szépek voltak! *.* - és... aztán elkapott minket az eső. xD
Konkrétan úgy esett, hogy be kellett ülnünk egy kis presszóba - ettünk fagyit, amíg az ellálltára vártunk xD - és amikor végre elállt, bokáig ért a víz. Nem viccelek, halál komolyan, a bokámig ért fel, pedig öt centi magastalpú cipő volt rajtam! O.o
De hamar felszáradt, amikor kisütött a nap szerencsére, és egész jól lesöpörték a vizet az árusok is, szóval... xD Éééés, egy kis vásárolgatás után haza is mentünk.
Aztán újabb két nap úszás-döglés-írás váltakozó sorrendben. A tengerpart gyöynörű volt - egy szépséghibája volt csupán, hogy az egész NApospart tele van szállodákkal. Más sincs, csak szálloda, szálloda, szálloda, ameddig a szem ellát, Nessebar-tól Napospart végéig. -.-" (Meg tetováló és pirszingszalon. xD Majdnem lett egy köldökpirszingem! *.* Nagyi megengedte volna, csak Nénnye beleszólt, és lebeszélte róla... -.-" Hörr.)
Aztáááán.. Utolsó nap, szombaton - tegnap xD - befizettünk egy Várnábal menő kirándulásra, melynek keretén belül megnéztük az ottani delfináriumot. x3 (Annnnnnnnyira édesek voltak a delfinek! *.* És ahogy ugráltak kia vízből és produkálták magukat, na hát aaaz... Mondjuk, kicsit elgondolkodtam, hogy nem lenne-e nekik jobb úgy, ha a nyílt tengerben úszhatnának, és azt tehetnének, amit akarnak, de nem látszottak túlon túl szomorúnak... Minden mutatvány után kaptak egy csomó halat, úgyhogy annyira nem lheet rossz nekik ott... Csak... Na mindegy, érdekes volt. ^^ És életemben először láttam delfint élőben! x3)
Ovis koromban egyébként tengerbiológus akartam lenni. Egészen harmadikig mást se olvastam, csak tengeres könyveket - igen, már akkor is igazi könyvmoly voltam, csak akkor még ezt hírdettem is (a nagy HP-láz során a padtársam rámragasztotta a Hermione nevet, és onnantól kezdve a HP-láz végéig mindenki úgy hívott, ha olvastam... xD) - és tele voltam olyan víziókkal, hogy ha nagy leszek, lesz egy hajóm, és a tengeren, egy sziget közelében le leszek horgonyozva, és kutatni fogom a tenger mélyét...
Aztán negyedikben már régész akartam lenni, ötödikben egyiptológus - igen, akkor meg csak az egyiptomos könyveket bújtam xD - aztán hatodikban énekes - de minimum rocksztár - akkoriban határoztuk el Estyékkel, hogy rockbandát csinálunk... Hjaaa... Gyermeteg álom volt csak, de sorra írtam a menőbbnél menőbb dalszövegeket, hogy ,,majd lesz alá zene, és én fogom játszani a szólókat, meg vokálozni..." xD
Hetedik óta meg színésznő akarok lenni - de ez már végleges. (Avagy polihisztor... xD Nekem mindegy. xD)
Erh.. eltértem. Megint... xD (Kezdtek már hozzászokni szerintem. xD) Szóval, a delfinárium után elbuszozgattunk a Kőmonostorig - monostor, egy sziklába vájva, két szinten, jó magasan (Nénnye csak az elsőre engedett fel -.-") - onnan pedig vissza Várnába, vásárolni - és ismét megállapítottam, hogy nekem nem szabad angyvárosban vásárolni, mert csak ruhák meg cipők vannak... Amiket ugye külföldön elvből nem veszek, a fent kifejtett okok miatt. XD
De beültünk fagyizni itt is, aztán végül is visszamentünk a szállodába. Ja, egéybként, az idegenvezetőnk tök jófej hapi volt - Victor - és angolul meg németül beszélt - Gábor meg én meg fordítottunk egyfolytában a nagyiéknak. xD
Amikor meg a bulgár töriről beszélt, megemlítette Hunyadi Jánost is, és először nem vágtam, ghyo kiről besézl, mert olyan hülyén ejtette. xD Elkezdi (angolul persze): Ismerik Hunjádi János-t, ugye? Magyar vonatkozású, ismerik, nem?
Igen, Hunjádi... xD Először nem értettem, hogy ki a franc az, aztán leesett, hgoy Hunyadi. xD (Szegény külföldiek... Nem akarom tudni, hogy az angolok hogy ejtik a magyar történelmi személyek neveit... xD Pölö Kossuth, Széchenyi, vagy esetleg Gyurcsány... xD Ha olyan dialektikával, mint a Hunjádi, akkor erh... xD Oké, szóval, bonyolult kiejteni a neveinket, evvan. xD)
Aztááán még egy utolsót fürödtünk a tengerben aznap este hat táján - amikor visszaértünk - és utána nekiestünk a csomagolásnak. (Egyébként, első nap tiszta volt a tenger, a második naptól az utolsó előttiig meg valami zöld gezemice úszkált benne, és annyira gusztustalan volt! ><" Oké, a parttól öt méter után már tiszta volt a tenger megint, de azon át kellett ugrálni valahogy... xD)
Aztán, ma reggel részemről fél hétkor keltem, kevésbé kómásan, mint idefele jövet, elpakoltama pizsamámat, megittam egy kávét - semmit nem hatott xD - lementünk, leadtuk a kulcsot, és negyed nyolckor szinte varázsütésre jött a busz.
Felszálltunk, elvitt a repcsiig - felvettük közben a többi magyart is xD - becsekkoltunk - sikerült várakozás közben egy odlalt hozzáírni Cain-hoz x3 - aztán húsz eprces késéssel ugyan, de felszálltunk a gépünkre, és hazaszálldogáltunk...
És, egy kisebb ugrással az időben persze, de itt vagyok, és... Fhú... Asszem akkor most felraknám a képeket a szuvenírekről. xD
A kalózsapi és a csésze Nessebar-ból van - utóbbi tradícionális bulgár díszítésű kerámia. ^^
A nyaklánc és a fülbevaló Várnából, a delfináriumból van, a piák meg... Erh... xD
Jobbról balra: Masztika, Mentolos lötty a masztikához és rózsapálinka. Előbbi kettő kisboltból, utóbbi a Kőkolostortól.
A kendőt meg sztem már láttátok - de azért stílusosan, mégse fotózhatok akármin. xD
A csésze közelebbről.
Kagyló opál delfines nyaklánc és fülbevalók. ^^ (Eredetileg csak a fülbiket akartam megvenni, de a csajszi rámdumálta, hogy vegyem meg a nyakláncot is. xD A fülbik öt levába fájtak, a nykalánccal hozzá 15 levámba került.)
A piák közelebbről. A masztika és a mentolos lötyi amúgy úgy került megvételre, hogy második nap - asszem - vacsiztunk a velünk szembeni étteremben - Tanya - és vacsi után hozott a pincér egy zöld lötyit - amit nii-channal utólag elneveztünk békalének xD - és hát lehajtottuk... Ütött... xD
(Egyébként, bulgárul az egészségedre ,,nazdrave" - így kell ejteni legalább is. xD A leírásra nem vállakoznék. xD Ez az első és egyetlen szó, amit tudok bulgárul. xD Jeee. xD)
A rózsapálinka meg... a kolostornál az eladócsajszi elkezdi: Are you hungarian? Hey, hungarian people like this! It's Rose Pálinka!
Hát... ha ő mondja, hgoy a magyarok szeretik... xD Én elhittem, úgyhogy vettem.
Egyébként... félreértés ne essék, nem vagyok alkoholista. Csak élvezem az életet, és ami finom, az finom. (A mentolos masztika is finom volt, annak ellenére, hogy úgy éreztem utána a nyelőcsövemet, mintha olvadt acélt nyeltem volna. xD)
És arról sem én tehetek, hogy minden vacsinál söröztünk. (Vicces, nem engedik, hogy pirszinget lőjek magamnak, se azt, hogy vizipipát vigyek haza, de azt, hogy minden este megigyak egy korsó sört, lazán hagyják... Meg azt is, hogy alkoholt vegyek... Hmmm, érdekes... xD Node, szóval, olyan típus vagyok, hogy amit megengednek, azzal élek - főként, hogyha apám nem engedi meg. <3 Igen, én már csak ilyen lázadó természetű emberke vagyok. xD)
Nnnnna, fhu. Asszem mára kiírtam magamból mindent - és készüljetek, mert ha rá fogok érni - márpedig rá fogok - akkor még kaptok tőlem két novellát, és egy újabb fejezetet Cain-kedvesből... Már kéne másolni szegényt. xD
Nnnna, úgyhogy, be-bye! ^w^ Chuu~! x3
