NE tévesszen meg senkit a baljóslatú cím, nem vagyok depis hangulatban. xD Ez csak... Hm... Tegnap írtam. x3
Muszáj volt, égette a tenyeremet a sztori, az ötlet, és este kielnctől, háromnegyed tizenkettőig írtam. xD De rég is csináltam már ilyet... Ideje volt már prózát írni - Ihlet, többször leszállingózhatnál a fellegedről! xD
Node, nem is szaoprítom tovább a szót, csak még anynit, hogy a cím egy Nightwish szám címe is, azt hallgattam írás közben, mert hangulatilag abszolúte passzolt. =D (Asszem ez is emgy a Zenedoboz-os blokkba. xD) Nu, jó olvasást! ^^
End of All Hope
A lány kétségbeesetten rohant fel a lépcsőn. Torz képmása volt csupán önmagának: hosszú, csillogó szőke haja csapzott volt, tépett, s vértől ragacsosan tapadt tulajdonosa vállaihoz és arcához, melyre szintúgy alig lehetett ráismerni. A hófehér bőrt vér, veríték és könny áztatta, vágások és horzsolások csúfították el. Azúrszín szemei, melyek valaha csillagokként ragyogtak, most egyedül a lányt körülölelő lángoknak köszönhették fényüket.
Ahogy egyre feljebb ért az épület égő lépcsőházában, a tűz egyre kíméletlenebbül tombolt, finom bőrén szenesedő sebeket égetett. De a lány nem törődött semmivel – sem az őt nyaldosó lángnyelvekkel, sem a végkimerülésig hajszolt, fájdalmaktól elcsigázott testével. Csak rohant tovább, egyre feljebb, jobbjában markolva egyetlen fegyverét, egy kardot, melyet talán még gazdájánál is több vér borított – de nem emberi vér.
Felért a legfelső emeletre, s körbenézett. A tűz itt még nem égett olyan brutálisan, mint pár szinttel lejjebb, mégis elviselhetetlen hőség uralkodott a helyiségben, s forrása egy ajtó mögött volt, melyre stílusosan a 666-os szám volt felszegezve.
A lány gondolkodás nélkül iramodott az ajtó felé, kardját támadásra készen emelve, majd teli erőből lesújtott az ajtóra, mely egy hangos reccsenés kíséretében azonnal megadta magát, s feltárta a lány előtt a poklot. Ám ő mit sem törődött azzal, hova lépett be, vicsorogva tört beljebb, meg se fontolva, mit tesz. Egy dolog hajtotta előre: a bosszú.
Bosszú a családjáért, a szeretteiért, a lakosokért, az emberiségért, azért a világért, melyben idáig élt, s amely most véglegesen elpusztulni látszott. Nem engedhette, hogy ez megtörténjen, nem! Neki nem szabad győznie!
- Malachi… - hallotta meg hirtelen saját nevét.
A lány egy pillanatra összerezzent a lágy férfihang hallatán, s tudatosult benne, kivel áll éppen most szemtől szembe.
- Áruló… - sziszegte, mire nevetést hallott, s előtte megjelent Ő, az Áruló, akivel hamarosan meg fog küzdeni.
- Valóban áruló volnék? – kérdezte a férfi mosolyogva, bódító zöld szemeit a jövevényre szegezve.
- Hívjalak inkább Lázadónak? – kérdezte Malachi, kardját maga elé emelve. – Vagy inkább Elbukottnak, hm? – hangjában a mélységes megvetés és gyűlölet társult a szemtelen gúnnyal.
- Hívj, ahogy csak szeretnél – felelt a férfi nyugodtan. – Talán ezek az utolsó szavaid életedben – hallgatott el, s szemeiben ördögi fény csillant, ahogy ajkai sátáni mosolyra húzódtak.
Malachi elvicsorodott, s egyszeriben tudta, mit kell tennie: itt és most végezni a démonnal, mielőtt még szeretett világa semmivé válik.
- Apage Satanas! – ordította, ahogy a férfi felé lódult, pontosan becélozva kardjával amaz szívét, biztosra véve, hogy sikerrel jár, s elpusztítja a Pokol Fejedelmét.
Ám hirtelen fájdalom hasított mellkasába, hideg, kemény, keserves fájdalom, mely szíve alatt futott végig testén, hogy hátán áttörve távozzon belőle.
A lány elkerekedett szemekkel, néma sikolyra nyitott szájjal meredt maga elé, kezéből kiesett a kard, s csörömpölve a padlóra hullt.
Tekintetét felemelte a démonra, de annál nem volt semmilyen fegyver. Pillantása lejjebb siklott, s meglátta a mellkasába vágó acélrudat, melyet keresztbe átszelt egy másik, rövidebb fémgerenda. Az előbb még nyoma sem volt, bizonyára a vele szemben álló, lesajnálón mosolygó démon műve.
A Bukott Angyal szánakozva megcsóválta fejét, s a lány elé guggolt.
- Azt hitted, te leszel az, aki végez velem? Egyetlen kardvágással? – hangja lágy volt, mégis csak úgy áradt belőle a gúny és káröröm.
Malachi lesütötte tekintetét. Szólni akart, de nem jött ki hang a torkán. A démon álla alá nyúlt, s magára emelte a lány elkeseredett pillantását.
- Hős akartál lenni, hittől vezérelt harcos, aki Isteni sugallatra kardot ragad, ledöfi a Sátánt, és megmenti a romlásnak indult világot… - A démon immáron nem kérdezett, hanem mint tényeket közölte szavait a lánnyal, majd gúnyosan felkuncogott. – Minő kár, hogy hősök és megváltók nem léteznek. Utóbbiból is csak egy volt, azt is megölték.
A lány szemeibe könnyek gyűltek, s éles, hörgő hangot adott ki, képtelen volt szavakat formálni. Testét s lelkét egyaránt sajgó kín gyötörte.
- És most te is itt leled halálodat – mosolygott rá a férfi, s tettetett szánalommal felsóhajtott. – Szegény, vakmerő, naiv gyermek…
Malachi arcán a könnyek patakokban csorogtak végig, lemosva a lány arcát csúfító vér egy részét. A megvörösödött cseppek egymás után hullottak alá álláról.
- Látod már, hogy a csodák csak hazugságok? Nem léteznek, és semmi más sem, ami hittel töltene el – folytatta a démon elmerengve, majd arrébb lépett a lány elől, így az szabadon kiláthatott az előtte levő panoráma ablak törött üvegdarabkáin.
A látványt akkor se tudta volna szavakba önteni, ha képes lett volna beszélni. Csak meggyötört, elkínzott hangon próbált szavakat formálni..
- Lu… ci… fer… - nyöszörögte, s igyekezett tekintetét elfordítani az elé táruló borzalmakról, ám a Pokol Fejedelme szilárdan tartott fejét, hogy előre nézzen.
- Ez a kegyetlen valóság – súgta Lucifer Malachi fülébe. – Üdvözöllek a Pokolban, Angyalom!
A lány nem bírta tovább. Köhögni kezdett, majd egy adag vért a padlóra köpött. Szemeit lehunyta, s feje előre bukott. Eszméletét vesztette, tudván, hogy többé nem tér magához.
Lucifer elmosolyodott, majd felállt, s egy kósza szőke tincset füle mögé kanyarintva visszalépett az ablak elé.
Ajkain kegyetlen mosollyal, elégedetten gyönyörködött abban, ahogy a világ földi pokollá változik.
Nnnna, ennyi lenne. (Jah, normális esetben nem szabadna itt lennem, de ma fel akartam rakni, és mivel hatra megyek Zenesulis évzáróra, s nem tom, mikor érek haza, jobbnak láttam most bemásolni. xD )
Lábjegyzet: a ,,Malachi" név ,,angyal"t jelent. Csak, hogy megindokoljam, miért az a hölgy neve, ami. xD
Nnnnnya, egyébként már megint nem tom megszüntetni a bekezdéselést, szóval kabbe blog.hu. xD Remélem tetszett! ^^ Éééés, msot emgyek ezennel készülődni. (Meg mielőtt rajtakapnak, hogy itt ülök - bár, még senki sincs itthon, de ami késik, az jön.)
Bye-bye! ^^