Hát... Asszem leteszek arról, hogy a Conról, az Erdei Suliról, Bécsről, illetve a gitárvizsgáról írjak - oly rég volt mááááááár... xD - úgyhogy elégedjetek meg azzal, hogy itt jön a Képregényfesztivál, a Hatodik, a Gödör Klub-ból. x3 (És a Hetalia. xD)

Először is, senki nem akart eljönni velem. *szipp* Ennyire kibírhatatlan vagyok? XD (Jó, csak vicc volt, ha nem ér rá/nincs rá pénze, akkor ténlyeg nem tud eljönni senki...) Elvileg úgy volt, hogy Levi hajlandó velem eljönni. Belázasodott... xD (Sors Keze? Ha igen, akkor máshova tegye be a lábát... XP)

Ezúton is jobbulást neki. (Igen, hogyha 38,5 °C-os láza van, nem fogom elrángatni magammal. xD) De végóülis, zenekar után, kettőkor, felszerelkezve a kellő összeggel, telefonnal és bérlettel, elindultam a Deákra, Gödör Klubba.

44-essel mentem - az jött előbb - és egy fullrészeg vénség úgy támolygott a buszon, hogy azt hittem, el fog tanyálni mellettem. Ehelyett nekiállt kurvaanyázni ott mindenkinek - bár én nagyon úgy vettem ki, hogy inkább nekem xD -, és amikor nagoyn hadonászott a látómezőm szélén, akkor mondtam, hogy najó, lépjünk pár métert odébb... Úgy a busz túlsó végébe... xD 

Egyszerűen hihetetlen vazze, fél három, és csatakrészeg! Áh... (De legalább otthon tenné... Ön- és közveszélyes...) Aztán egy ismerős megpöcögtette a vállacskámat, és kit láttam? Annát! =D (Ötödikig osztálytársak voltunk, s jóbarátnők.) A mellette ülő srác - miután a bácsika elől kitérve odakeveredtem - pedig felállt, és odament helyrerakni a pasast... O.o Kalapom emelem előtte!

(Felmerült bennem metróra ülve - Anna csak Örsig ment - hogy megvédhettem volna magam... Bár úgy... egészen konkrétan nem tudom hogyan, önkívületi állapotban levő illetőkkel szemben tanácstalan vagyok... =S És jobbnak láttam inkább menekülőre fogni... Bár, ha belémkötött volna, pofán vágtam volna....)

No, mindegy. Deákig mentem, és ottan ügyesen ellavíroztam az Erzsébet térre. Ahán! Onnan hogyan tovább? XD Szerencsémre a cosplay-eseknek hála, el se tudtam téveszteni az épületet, csak azt nem vágtam, hogy a szökőkút alatt van... O.o (Oké, hgoy GÖDÖR Klub, de... Jó, már vágom, hogy miért. xD) Mindenesetre, egy segítőkész Nihon és Chuugoku megmutatta az utat - le is fényképeztem őket Kyle-lal ^^ - nomeg elvezettek egy hatlamas Hetalia-brancshoz, úgyhogy van képem Hangarii-ról, Ousutoria-sanról, Doitsuről, Itariáról, Puroisen-ről, Rosshiáról... úgy angyjából mindenkivel találkoztam... Kivéve Igirisu-t és Amerika-t! O_O (Oké, emgvan, hogy kiknek kell beöltözni. xD Én részemről Igirisu-nek fogok. Akar valaki velem játszani egy Amerikát? Tune-chan? *.*)

Node, tovább. 500 pénz belépő. (Egész tűrhető...) És hú, és há, és hí, és hó! O_O Maga a helység leleményes. Maga a tény, hogyegy szökőkútmedence alatt van, és üvegtetejű, tehát a víz ott fodrozódik feletted... Aztán ugye a kirakodóstandok, és én életemben ennyi képregényt nem láttam. xD (Találtam igazi gyöngyszmeeket is, pölö Rejtő Jenő - Az elveszett Cirkáló és Piszkos Fred és a többiek c. regényét képregényesítve, és... Aaaaaa, ha egyszer milliomos lennééééék...! Aztán ott volt a Lencsilány... Bizenghast-os grafika, csak sokkal rajzfilmesebb karakterekkel. De valami tündéri vooolt. *.*

Meg ugye az amcsi képregények - Superman, Pókember, Vasember, Penge, X-Men, és még sorolhatnánk a végtelenségig az összes Marvell-remeket - nomeg volt még ott Hellboy, és még sok más, amiből filmet csináltak...

Aztán ugyebár a mangák... Az összes kiadó - Mangafan, Vadvirágok Könyvműhely, FuMax, Mangattack... Asszem a DeltaVisionnal nem találkoztam... =S bár, lehet, hogy csak én voltam oly vak, hogy nem vettem észre... xD - és még a Zakások standját is láttam! O.o (Ugye a bábuk... ja, figurás stand is volt, Marvell-es figurákkal.) Ezen kívül volt még sok magyar alkotó - az egyiket volt szerencsém alkotás közben megfigyelni - najó, hármat is xD - és hát... wáó! O.o - és azok kötetei, füzetkéi... DHARMA-köteteket láttam még, amibe bele is lapoztam, és asszem Barbicaty névrehallgató alkotó művével volt szerencsém először szembekerülni... piszokjó a grafikája...

Aztán még volt ott egy jópár olyan is, hogy hogyan rajzolj képregényt... Nagyon mulatságos volt, mert az egyik az maga volt egy képregény, amibel a jólmegrajzolt alkotó magyarázta, hogy hogyan kell a karakterek külsejével utalni a belső tulajdonságukra, hogyan kell hitelesen ábrázolni a karaktereket, hogy ne hasonlítsanak annyira egymásra - mert ugye az az olvasó halála, ha minden szereplő ugyanúgy néz ki, és nem tudod őket megkülönböztetni xD - arckifejezésekhez sok trükköt, és... Egyszóval nagoyn hasznos kis könyvecske. x3 Érdemes lett volna megvásárolni - nem mintha képregényrajzoló szeretnék lenni, de... Jólvan, álmodni csak szabad, nem? XD

Aztán ugye, miután alaposan megszemléltem mindent - volt időm nézelődni, lévén, egyedül az ember a nézéssel foglalja el magát XD - rátrtem a konkrét keresésre: where is the FuMax's Stand? Pár félretévelygés után meg is találtam, éééés, lecsaptam a Hetalia-ra. x3 És 2200 helyett 1800 volt csak. x3 Tehát a négyötöd belépőmet megspóroltam rajta. xD

Aztán, vettem még 1500-ért pólót is - igeeeen, az a póló sikított, hogy vigyem haza, mert kellett, mert ha már rendezvény, akkor utána mutogatni akarom magamon, hogy ottvoltam. xD (Összegezve... 500+1800+1500=3800... Ejnye... A havi bérletem... xD)

De jóóó volt. x3 Fél négy táján távoztam asszem- háromnegyed háromra értem ki - szóval... Kellemesen telt a délutánom, negyed ötre otthon is voltam. ^^ És végig sütött a nap, és dögmeleg volt - szegény Nihon is hajótörött style-ban leledzett, mert majd megfőtt (szegény Puroisen, kabátos hadicuccban... xD) - úgyhogy nagyon jó napom volt. x3 Amint felszálltam a metróra, nekikezdtem a Hetalia-nak (mert ugye a manga néhol eltérhet az animétől xD) és ááá, alig bírtam magállni, hogy ne röhintsek fel ha hangosan. xD 

Imádom! A stílus, a sztori, az ötlet, a karakterek, a mellékszálak, wáááá! Annyira szereteeeeeeem! Hjajh... No jó, befejezem az áradozást - már régebben egy egészbejegyzést szenteltem neki... xD Úgyhogy.... részemről itt akár le is tudva. xD

Persze még szövegelek, mert miért is ne. ^^  Szómenésem van.

Jövőre negyedik szólamvezető leszek. x3 (Muháháháháhááááá!! *sátáni kacaj* XD) Úgy rendbecibálom azt a szólamot, hogy öröm lesz nézni. x3 Amint Kristóf a buszon meglátta, hogy milyen sátáni vigyor terül szét a képemen, amint szóbakerült a jövő évi szólamvezetőség, ijedt képpel annyit mondott, hogy most már érti, hogy Éva néni miért engem tett oda szólamvezetőnek. xD

Pedig nem is akarok megölni senkit. Ha bárki is elvérzik, nem fog szólni a negyedik szólam. =S Ergo, nem ölhetek meg senkit. xD Viszont kell egy olyan vezető, aki után tudnak menni, aki mindent biztosra tud, és aki tudja tartani a tempót, és hangosan játszik, hogy minden szólam hallja. (Ugyebár, a negyedik szólamra épül az összes darab. Az adja az alapot, az első szólam viszi a fődallamot, a többi pedig adja a harmóniák/diszharmóniák többi hangját. És ha nincs olyan alap, amire lehet épülni, akkor a többiek hiába játszanak jól...)

Úgyhogy, először is, terveim szerint összeverbuválom majd a szólamomat, és mindent, amit játszani fogunk, szétboncolunk, majd újra összerakunk. (És akkor majd olyan lesz a negyedik szólam, ami nem fog olyan beszólásokat kapni, hogy ,,A fél zenekari próba a negyedik szólam szólampróbájával megy el." ami viszont... sajnálatos módon, de be kell vallanunk, hogy koránt sem alaptalan feltevés, sőt... Nagyon is igaz. =S)

Úgyhogy majd reszkethet a negyedik szólam, mert ostorral a hátuk mögött fogok állni, és ha félrejátsszanak... Hmmm... (,,Nem meg mondtam, hogy ott fisz van?! *DIRR* - elképzelés by Kristóf. xD) Neeeem, nem leszek ilyen kegyetlen... xD De csak mert nincs ostorom. xD Csak szeretném, hogyha jól menne a zenekar, mert ami ebben az évben volt az... Színvonalon aluli, mondjuk úgy. (A Rácz Aladár fesztiválon rohadtjók voltunk. Debrecenben... tudtunk volna jobban is... A próbák meg... najó, nem mondom tovább. xD)

Szóval, remek lesz. ^^ Jörvőre úgyis 10., kicsit lazábbak lesznek a cuccok. És fogok menni színjátszókörre, ezt elterveztem. x3 (És első félévben fogok lazítani. Aztán másodikra rákapcsolok. De csak azért, mert idén pont fordítva csináltam, és... kezdek kiégni tanulásilag. xD Nincs bennem szufla, kurvára nincs kedvem tanulni, pedig még témazárók hada les rám, azon töprengve, hogy hogyan rontsák le mégjobban az évvégi jegyeimet. Tényleg! Most esik le, hogy a Szónokverseny óta egy munkámat se debütáltattam itt! O.o Pedig van ám, nem is egy... xD No, akkor most bepótolom. =D

Házi dolgozat: A bogyósgyümölcskertész fia
A probléma: Oirignál Láger

,,Na most van ez a bogyósgyümölcskertész. Ennek a bogyósgyümölcskertésznek van ez a fia.” S ugyanezen ifjú, kinek apja bogyósgyümölcsöt – érthetőbben: ribizlit – termeszt, egy szép napon alapít egy zenekart, teljesen spontán felindulásból. (Bár, hogy máshogy lehet zenekart alapítani, mint sem úgy, hogy az ember kijelenti, hogy „itt és most zenekart csinálok”?)
Abszolút támogattam magamban az ötletet olvasás közben, s el tudtam képzelni, ahogy a főhősünk a Szaljut gitárral a színpadon legitározza Jimi Henrix-et, és még énekel is hozzá. (Hangsúlyoznám, hogy az előbbi mondat mentes mindenféle cinizmustól és iróniától!) Remekül alakulnak a próbák, szereznek egy Vermona erősítőt is, lemennek Szegedre, s teszik, amit a rockzenészek általában – próbálnak, aztán beülnek sörözni.
Ellenben az Originál Láger – vagyis a zenekar – a sörözgetés folytán ugyanolyan hirtelen oszlik fel, mint ahogy alakult. Nem kicsit lepett meg ez a fordulat – reménykedtem benne, hogy ha már az egész novellafüzérben minden kis történet végén pórul jár szegény főhős, legalább annyi öröme legyen, hogy a zenekar valamit elér, de nem.
Kár érte, s azért, hogy a zenekar egyetlen fellépés nélkül úgy kipurcant, mint az emberek a főhős által írt dalszövegekben. Bár, így jobban belegondolva, ha akkor befut az Originál Láger, talán most nem olvasnánk A bogyósgyümölcskertész fiá-t, s nem szánnánk a minduntalan elbukó főhőst…

A kritikakritizálás

Lévén, hogy én is csak a Bedecs László-féle kritikát találtam meg Háy János ezen könyvével kapcsolatban, így hát én is kénytelen vagyok az abban leírtakat kitaglalni.
A bogyósgyümölcskertészség valóban úgy hangzik, mint egy mesebeli foglalkozás (s hogy megörültem, amikor a kritikus utalt a Könnymutatványosok c. novellácskára, amit még év elején vettünk!) Ellenben a mesebeli hangzással, a regény – vagy inkább novellafüzér – nagyon is valóságos. Nem tudom, hogy mik azok, amik ténylegesen megtörténtek, s mik azok, amiken az író egy kicsit szépített, de hogy tekinthetjük életrajzi regénynek – novellafüzérnek -, az biztos. (Nem csak azért, mert az író az önéletrajzában mesél a zenekar alapítás esetéről, hanem mert amiket leír, azok mind teljesen természetesen vannak megfogalmazva, mintha csak egy apuka lenne, aki sajátos stílusban mesél a gyerekeinek arról, hogy milyen volt az „ő korában.”)
Ugyanakkor mellőzi a „megrendítő érzelmeket”, még akkor is, ha az adott helyzet véresen komoly, de bizton állítom, hogy a leírt betűtenger mögött bizony ott vannak a könnyek, még ha nincsenek is elhullajtva, s nincsenek leírva nekünk. (Avagy az író inkább az olvasók fantáziájára bízza, hogy eldöntsék, mit érezhet a főhős, s mennyire komolyan – noha néha nem kell sokat gondolkodni rajta.)
Végezetül, a Bedecs-féle kritika tökéletesen elmondja a lényeget erről a könyvről, s amennyiben nem A bogyósgyümölcskertész fia Háy János legjobb műve, abban az esetben szeretném tudni, hogy melyik a legjobb, mert feltétlenül el szeretném olvasni.

Büszke vagyok magamra, mert ötös lett. <3 Ja igen,a  feladat az volt, hogy fl oldalt írjunk egy problémáról, ami felvetődik az ovlasmány során, és a másik fél oldalon Bedecs László kritikáját kellett kritizálni. (És Bacsó képes volt megkérdezni, hogy mi a probléma... -.-" Hát az, hogy megszűnik a zenekar, az! >.<*)

Aztááán... Vámos Miklós járt nálunk az áprilisi Költőnk és Korán. ^^

Költőnk és Kora: Vámos Miklós
Avagy az apokrif író

Noha Vámos Miklós nem költő, nagy szeretettel fogadtuk az áprilisi Költőnk és Kora nevezetű rendezvénysorozat keretében iskolánkban. Nagy szerencsémre nem kellett sokat gondolkodnom azon, hogy vajon ki lehet, – néhány korábbi vendég személyazonosságával ellentétben - hiszen nem egy reklámtábla hirdeti Budapesten a könyveit, s ha máshonnan nem, hát onnan a kedves befogadó legalább a nevével találkozhatott már. Ezen kívül gyakran szerepel a tévében is – amiről mondjuk az olyanok, akik nem kapcsolják be a készüléket szinte sohasem (többek között jómagam), sajnálatos módon nem értesülnek.
A beszélgetést is jóformán ezzel kezdték, Forgács tanár úr felolvasott egy 18-án megjelent cikket, melyben Almás Miklós kifejtette, hogy „Vámos Miklós az elismerés peremén még mindig a kánonon kívül tipródik.” (Ezek szerint minősíthetjük apokrifnek.)
Felmerül a kérdés tehát: vajon mi lehet ennek az oka? Vámos Miklós azzal magyarázta, hogy nagyon fiatalon jelentek meg könyvei, méghozzá nem kevés, s emiatt a kortársai nem kedvelték – tán az irigység, tán más okok miatt.
Illetőlegesen, maga elmondása szerint az életelve az, amit Friedrich Nietzsche mondott: „Ha azt veszed észre, hogy arra mész, amerre a többiek: fordulj az ellenkező irányba!” Mi tagadás, valóban jó életfelfogás, hogyha az ember mindig egyedit akar alkotni, s nem akar senkit se utánozni, vagy bárkiéhez hasonlót írni.
Sajnos még nem volt szerencsém elolvasni egy könyvét sem, – noha egybe belekezdtem, csak az áruházi eladó rám szólt, hogy inkább vegyem meg, és ne helyben olvassam ki - de ha a történetei legalább annyira magukkal sodorják az olvasót, mint mikor az írót élőben, beszélgetés közben hallgatja, akkor abszolút érthető, hogy miért ilyen népszerű.
Ellenben a siker nem szállt a fejébe, és nem lehet rá azt mondani, hogy beképzelt, egyáltalán nem. Tulajdonságnak talán inkább azt mondanám rá, hogy olyan ember, aki tudja, mit ért el az életében, de ezt nem veri nagydobra, mert semmi szüksége rá – hisz az elismerést megkapta már az olvasóitól. (S véleményem szerint egy írónak a legnagyobb dicséret az, ha egy olvasó megérti, mi az alkotásának a lényege.)
A továbbiakban Vámos úr rengeteget mesélt arról, hogy hogyan születnek meg a regényötletei, az egyes karakterek, s hogy előszeretettel használ fel önéletrajzi elemeket a történetei írásához– mint például, ha az adott szituációhoz van egy személyes élménye, és beleillik a regény hangulatába, beleteszi, amennyiben nem, akkor kicsit átírja. Egyáltalán nem zavarja, hogy ez által a személyes élményeit megismerhetik az olvasók – meg is mondta, hogy a történet írója sohasem azonos a történet főszereplőjével. (S véleménye szerint ezt az irodalomtanároknak meg kéne tanítaniuk a diákoknak. Amit nem értek, mert szerintem nyilvánvaló, hogy az író és a főszereplő nem azonosak - legfeljebb csak nagyon hasonlítanak.)
A fentebbieken kívül beszámolt az első amerikai útjáról, s hogy egyáltalán mit keresett az Egyesült Államokban, s hogy miután hazatért, miket tevékenykedett. (Először is alapított egy könyvkiadót, vezetett két tévéműsort, s nem utolsó sorban regényt írt.)
Meg kell, hogy mondjam, egyre jobban tetszenek a Költőnk és Kora beszélgetései. (Avagy csak az első volt olyannyira siralmas, hogy annál már csak jobb lehet.) Minden esetre, nagyon tetszett Vámos Miklós stílusa, – végre valaki, aki nem ideges, ha nagy tömeg előtt kell beszélnie - tipikusan olyan stílus ez, amit az ember akár meddig szívesen hallgat (vagy olvas.)

És ez is ötös lett. ^^ (És alig javított bele. x3 Úgy örültem neki. xD)

Aztán... Még anno láttuk Plautustól A hetvenkedő katonát is, a 11. B-sek előadásában. És én abból inkább interjút készítettem, Benedek Dániellel, aki Sceledrust játszotta. ^^

Interjú Benedek Dániellel (11. A)

Kémia óráról rohanok fel a másodikra, a büfé elé, reménykedve, hogy Benedek Dániel a 11. A-ból nem neheztel, amiért öt percet kések – noha én kértem, hogy had faggassam ki A hetvenkedő katonával kapcsolatban. Út közben csatlakozott hozzám évfolyamtársam is, mondván, hogy szeretné hallani az interjút – s egy kérdést is neki köszönhetek. Rohamtempóban érkeztünk meg végül, de szerencsére Dani elnézte röpke késésemet, s én egyből – persze miután előhalásztam táskám mélyéről az emlékeztetőül szolgáló papirkámat – nekiszegeztem a kérdést:

Mióta színészkedsz?
A Vízkereszt óta… Tavaly kezdtem.
Csak hobbiként űzöd, vagy vannak komolyabb terveid is a színészkedéssel?
Egyelőre még nem biztos, hogy összejön, de komolyabb szándékom van vele.
Milyen érzés volt antik komédiát eljátszani?
Nem nagyon éreztem rajta, hogy ez egy antik, majdnem kétezer éves komédia lenne. A poénok teljesen érthetőek voltak, ráadásul a jelmezekkel is szinte a jelenkorba tettük át. Olyan volt, mint bármelyik más komédia.
Sceledrus karakterét te magad választottad, vagy csak egyszerűen rád osztották?
Igazság szerint ez a B-sek színdarabja volt, és a szereplőválogatásnál hiányzott egy karakter, így szóltak nekem, én pedig elvállaltam. Mondjuk eredetileg, a karakter, akit játszottam, egy szín erejéig szerepelt, úgyhogy elvállaltam még egy szereplőt, és a kettőt együtt játszottam. Végül is, senki nem vette észre, úgyhogy jól sikerült.
Mennyire érezted, hogy a karakter jellemileg illik rád?
Nos, a karakter alapjáraton nem normális, szóval teljesen illett hozzám. Egyébként is kedvelem az ilyen esetlen, botladozó szereplőket, akiknek ráadásul az értelmi szintje is elég alacsony… Teljes mértékben el tudtam játszani.
Történt-e már meg veled is az életben, hogy úgy csaptak be, mint a darabban Sceledrus-t?
Azért ennyire komplexen még nem lettem átverve, – remélem – de ha mégis, akkor nagyon profin csinálhatták, mert semmit nem vettem észre belőle… Ugyan az életemnek szerves része a szerencsétlenkedés, de úgy, mint a darabban Sceledrus-t, nem vertek át.
Kinek az ötlete volt az előadásban az ölbeugrás?
A tanárnőé, teljes mértékben! Eredetileg a Vízkeresztben is volt egy olyan jelenet, amikor a karakter éppen támadás közben ugrik az ellenfél ölébe, és onnan vettük át ide. De ez ugye teljesen más szituáció, mert A hetvenkedő katonában az illető megijedt, s azért ugrott.
Láthatunk-e még más színdarabban is az iskolában?
Igen, jelenleg Demeter tanárnővel próbáljuk A Fösvény c. Moliére színdarabot, de az még messze van.
Abban kit fogsz játszani?
A Fösvényt.

Szépen megköszöntem az interjút, elköszöntünk egymástól, s én barátnőm társaságában indultam vissza – próbálva kibogarászni, hogy melyik kérdésre mit írtam fel…

No, ez lett volna. ^^ amúgy jófej srác volt, és nagoyn megijedt, amikor ebédszünet előtti szünetben letámadtam, hogy márpedig én interjút akarok vele csinálni... xD (Ennyire félelmetes vagyok? XD Avagy csak nem várta, hgoy bárki is interjút akar csinálni vele... Bár, Bacsó állítása szerint szólt a színészeknek, hogy készüljenek fel, hogy le fogják támadni őket- úgy látszik nem vette szó szerint a letámadást. xD)

Egyébiránt meg... más: Rákaptam a Démonvilág sorozatra. (Darren Shan regényei, világosabban.) De kegyetlenül. xD Olyan szinten voltam vele, hogy amikor kiolvastam szerdán a Démontolvajt, és pénteken reggel megkaptam a Vérfüredet, egyből elkezdtem olvasni, és minden szünetben, meg néhány órán is, azt olvastam... xD

És gitár előtt olvastam ki ez utóbbit. xD Annyira jóóóóóók!! O_O Elmondhatatlanul! Nekem kell a többi része is, mert ha nem kapom meg, és nem olvashatom tovább Grubbs és Dervish Grady kalandjait - nomeg Kernel Flack-ét - akkor morcos leszek. xD Annyira rohadt jók, és ha az ember Grubbsot úgy képzeli el, ahogy én, akkor nem lehetetlen, hogy beleszeressen... xD Meg Dervish... *.* Persze fiatalkorában... xD Punk-ként, égnek zselézett, hosszú, lila hajjal, farmerban, bakancsban, és egy szál bődzsekiben, és alatta semmi... Kjááááá! *.*

Khm, eltértem. xD Szóval, a lényeg, hogy elvarázsol, és az a stílus, ahogy Grubbs beszél - mert ugye E/1-es sztori - lebilincselő... És minden idegsázlam folytatást követel, mert... Letehetetlen... xD 

És egyre kiabál a fejemben Gilbert és Larithen, hogy engedjem őket szabadjára a ficben... (Jelenleg arról a ficről van szó, amiben Gilbert az albínó író, és... emlékszik mindenki? Az a keresztrefeszítős szösszenet, ami Krimi címmel van ellátva... Emlékeztek rá? XD Ugyeee? XD)

Na, az üvölt, hogy jöjjenek elő, mert démonokat tervezek bele. Bezony. ^^ (Már a Démonmester elolvasása után megszállt az ötlete, hogy démonokat vigyek bele, úgyhogy rá fogok állni egy csöppet az okkultizmusra és a démonokra - szükségem van a démonok tulajdonságaikra, ha meg akarom írni. xD

Na, terveimről ennyit. Tegnap írtam fél oldalt valamihez. Bármihez. Tájleírás az egész, úgyhogy nagyjából bárhova be lehet tenni. De asszem a pénteki időjárási viszontagságokat írja le, mert olyan szép volt a Batsányi út, ahogy mentem rajta haza, hogy megihletett... Versbe nem akartam beleírni, mert túl giccses lett vlna, szal próza lett. xD Amúgy, írogatoknéha még haikukat, meg verset is, sőt, múltkor egy chouka is összejött, de majd csak akkor teszem fel őket, ha sok lesz. ^^ (Meg újabban írom a telefonomra a jó beszólásokat. xD)

Hát... Mit írhatnék még? Újabban nagyon rá vagyok állva a Nightwishre. Cefetjó számaik vannak! O.o (Mintha lenne olyan, ami nem az lenne. xD) Amit mostanság fedeztem fel az a Once Upon a Troubadour, és a Poet and the Pendulum. És ugye az End of All Hope, ami jelenleg is dübörög. xD

Jajj, még vizsga előtt kiderült, hogy Bálint - gitáros társam, aki mellett ülök zenekaron, s haláljófej srác - tudja a The Islander akkordjait. Úgy derült ki, hogy elkezdtem játszani az intróját, ő meg jött utána az akkordokkal. xD Na mondom, ha már így, akkor uccu neki, úgyis vágom az egész szöveget fejből. És elénekeltem. És ő kísért. És olyan jó érzés volt... (Oké, Marco énekli az eredetit, de egy kicsit Tarja-éra hajazó hangon is szépen hangzik... xD)

Egyszóval nagoyn jó érzés volt... A többiek meg csak meg se próbáltak beszélni, amíg zenéltünk Bálinttal. x3 (HA meggyógyul, feltétlen össze akarok vele ülni még egyszer! x3)

Amúgy, rájöttem, hogy Annette hangja annyira nem jön be... =S Persze, az a Nighwish, ami Tarja után fut tovább is jó, legalább is azok a számaik nagoyn tetszenek, amiben nem Annette énekel. =D (Ez most nagoyn gonosz volt? XD) De hát istenem, Tarja után?! Hallani, hogy Annette nem operaénekes. No, mindegy.

amúgy, asszem június 12-én lesz Tarjanak itt fellépése. O.o Rock-opera fesztivál keretében, nem tom melyik sportarénában... xD De a suliban van plakátja, úgyhogy majd megnézem, és utánajárok. x3

No, mit írjak még? XD Asszem mára ennyi. xD Vééééégre, kiírtam magamból mindent! Ollllyan jó érzés, végre életjelet adtam magamról, és van valami új a nap alatt. xD Hiányzott már, így két-árom hét kihagyás után. Nnnnah. Végre. xD 

De most már megyek is. Bye-bye! ^w^