Úgy önmagamhoz képest? XD Igen. xD Jó, nem kell komolyra gondolni, csak ilyen kis apróságok - mint pölö az ötelteim, és az, hogy... Hű... Hogy egy hete nem tudtam feltenni ide a Szónokversenyről készült beszámolómat... xD Ehh... Oké, nem olyan vészes... xD
De csapjunk is a lovak közé! Mert én bizony mostan felrakom a tudósítást, ha bele is döglök, és belefagy a gép! *az elészántság. xD*
Szónokverseny
Szent Ágoston után szabadon
Töredelmesen be kell, hogy valljam, a csütörtök délutáni terveimben eleinte nem szerepelt a szónokverseny meghallgatása. S eredetileg úgy is álltam hozzá, mint amolyan ,,elmegyek, megnézem, távozom” címszavakkal ellátott kötelező programhoz, azt is hozzá véve, hogy utána otthon kínkeservesen összegépelek róla egy tudósítást.
Ennek ellenére, amint a versenyzők után mi, a nézők is beléptünk a könyvtár előtermébe, s szereztem magamnak egy használaton kívüli széket – amire időközben rájöttem, hogy azért volt használaton kívül, mert rajtam kívül senki nem mert ráülni – türelmesen, s fokozódó kíváncsisággal néztem elébe a versenynek.
A mellettem helyet foglaló osztálytársam jóvoltából megtudtam, hogy a versenyzőknek a szónoklatot egy idézet köré kell felépíteniük. A Szent Ágoston tollából származó mondás pedig a következő: „Az élet egy könyv, és aki nem utazik, az csak egyetlen lapját olvassa el.” (Nem mellékesen a szónoklatok végére már fejből tudtam ezt a rövidke szöveget, ugyanis nyolcszor volt szerencsém hallani.)
Amint a háromfős zsűri egyik tagja köszöntötte a közönséget, kezdetét vette a verseny. Kilenc szónokló beszélt az idézetről, különböző elgondolásokkal, más és más megfogalmazásban. Volt, aki a szövegébe belecsempészett saját példát, ami hasznos egy ilyen versenynél, ellenben volt olyan szónokló, aki egy kicsit talán túlzásba vitte. Volt, akinél a szöveg felépítéséből a lezárás egy az egyben hiányzott – egyszer csak vége lett a szövegnek, s a versenyző elköszönt.
Viszont a kilenc versenyző közül némelyik igazán szép volt, olyannyira, hogy még hallgattam volna öt percnél tovább is. Ha a természetes idegességet és versenydrukkot okolnám a nyelvbotlásokért, apróbb megakadásokért, akkor merném állítani, hogy igazán kellemes előadásokat hallattunk.
Az utolsó versenyző elköszönése után a bírák negyed órás tanácskozásra vonultak el a könyvtár jobb oldali szobájába – én pedig addig is szomszédos teremben lapozgattam át egy Picasso-kötetet.
Majd a tanácskozás után a bírák közül Forgács tanár úr mondott egy általános értékelést, kicsit bővebben kifejtve azt, amit én az imént fentebb leírtam, majd rátértek a díjak kiosztására. Minden versenyző kapott egy dicséretes oklevelet, míg a négy helyezett – csak azért négy, mert a harmadik hely jutalmát ketten is megkapták – ajándékban is részesült, valamint az első helyezett abban a megtiszteltetésben is, hogy képviselheti iskolánkat a megyei versenyen, s nem mellékesen az első díjat Ormos Kristóf nyerte el.
Summa summarum: élmény volt az a verseny, annak ellenére, hogy jelenleg, a huszonegyedik században nem számít éppenséggel a legdivatosabb szórakozásmódnak a szónoklatírás. A tanulság - mint minden versenyből - ebből is levonható, s ha a lelkesen szónokló versenyzők nem is fogják használni hátralevő életük során a szónoklás formáját, arra mindenképpen tökéletes alkalmat nyújtott ez a megmérettetés, hogy a résztvevők ki merjenek állni nagyobb közönség elé, és merjenek beszélni.
Ennek okán, amikor már hazafelé tartottam, dőlt el bennem, hogy talán a legközelebbi szónokversenyre én is beadom a jelentkezésemet.
No, meg is volna. (Tököm tele van azzal, hogy nem tudom megváltoztatni a betűtípusát... grrrrrr!!)
Khm, no, egyes vázlatpont letudva. xD Ezen kívül 20-a egyre közelebb kerül... Mert kérem szépen már csek egy héééét, és 16 éves leszeeeeek! (Régebben egy hónappal előtte beharangoztam a szülinapomat. xD Most már csak egy héttel előtte. xD És csak azért csinálom, én se felejtsem el. xD) Mondjuk... úgy igazság szerint, nem tudom, mitől lesz jobb, hogy öregszem - közelebb kerülök a bűvös 18-hoz? igen... xD - de... kapok új ruhákat. xD (Na jó, ez gyenge volt. xD) És tök jó lesz, megyek 15-én Estyékhez előszülinapozni - mert Frunak 7-én volt a szülinapja, és az övét is megünnepeljük. ^^ Jézusom, és arra nekem még írnom kell!! O_O (Yaoit, mi mást? XD)
Úgy... hirtelen ennyi. Majd írok még... Valamikor. XD Addig is bye-bye! ^w^
