Fejős Éva. Igen, az Eper reggelire után elolvastam a harmadik könyvemet is tőle, s haláli volt! x3 Komolyan! (Nem egyszer fel is röhintettem, más részeknél pedig szabályosan röhögőgörcsöt kaptam. xD
Mint pölö akkor, amikor [spoiler]Móni mellnagyobbíttatásra készül, és felkeresnek három plastikai sebészt is, és végül egy bizonyos Endrődi Péternél kötnek ki. Igenm ő ugyanaz az Endrpődi Péter, aki a Hotel Baliban is benne vala... XD Azon kénytelen voltam becsukni a könyvet, hogy ne lapozódjon el a röhögésem közben,. xD[end spoiler]
Szóval, bezony kérem szépen, tetemes haladásokat értem el olvasás terén - és immáron kérhetem becsülettel a következő könyvet, A mexicóit is. x3
Node, miről is szólt ez a röpke 375 oldalas szappanopera-regény? (Mert kétség kívül az volt, csak egy kicsit komolyabb... xD)
,,Három nő, egy férfi. Flóra, Móni, Hanna és Márk. Igazi, jó barátok. Csetlenek-botlanak az életben, jól ismerik már az érzelmi hullámvasutat: néha lent vannak, máskor pedig a csúcsra repülnek... ahogy mi mindannyian. Ők a Vénusz-lakók, akiknek története akár párkapcsolati kétikönyvként is olvasható, hiszen majdnem minden ballépés felsoroltatik benne, amelyet elkövethetünk a szerelemben. Elvégre így vagyunk teljesek: Mars és Vénusz, férfi és nő - még ha harcolnak is egymással, még ha nem is értik meg maradéktalanul egymást, azért jól tudják, ha humorral tekintenek saját magukra, akkor csatákat veszíthetnek ugyan, de a háborút megnyerik."
És akkor rá is térnék a főszereplőgárdára.
,,HANNA harmincöt éves, egy utazási irodában dolgozik, és egy éve, a válása óta keresi önmagát. Randizgat, mert hinni akar benne, hogy van élet Robi után is - elképesztően sok idiótával ismerkedett meg az elmúlt évben. Legutóbbi szerzeménye egy őrült illatszerárus, aki fájóan romantikus és tökéletesen érthetetlen sms-eket írogat neki. (A legfrissebb gyöngyszem: ,,Döntsd el, óceán vagy tenger, és hová rakjam, feloldódsz-e majd benne.") Szíve mélyén egyfolytában Robi után vágyakozik, akitől sosem vált volna el, ha a férfi beleegyezett volna a családalapításba.
MÓNI harmincnyolc éves, és rekorder a csapatban: két gyereke van, egyiküket tinédzserfejjel szülte - a kiscsaj, Lili már húszéves, és néha az egész csapatot ,,csoroszlyáknak" titulálja - a kisfiú, Krisztián mindössze kétéves. Móni dolgozott már szociális munkásként, reklámtervezőként, bolti eladóként, szinkronszínészként és telefonos ügynökként is. Jelenleg gyesen van, imádja a férjét, Barnát, és végre nem kell a pénzkereséssel sem foglalkoznia, ezért kikapcsolódásként vámpírokról szóló gyerekkönyvet ír.
FLÓRA harminchat éves televíziós szerkesztő. Jó másfél éve zuhant bele a mély gödörbe, amit másképpen szerelmnek is nevezhetnénk: választottja a csatorna hírműsorának műsorvezetője, Zoli, aki ugyanebben a gödörben landolt, ugyanakkor. Tehát jókor találkoztak, de a kapcsolat mégis akadozik: bújkálniuk kell, mert a férfi válófélben van ugyan a feleségétől, de ha a majdnem-ex - továbbiakban: ex - megtudná, hogy a férfinak van valakije, eltiltaná tőle a gyerekeit. Az ex egyébként népszerű, hisztis színésznő, aki nem szeretné, ha kiderülne: válnak.
És ott van a harminckét éves MÁRK. Reklámügynökségnél dolgozik kreatív szakemberként, kampányokat talál ki és épít fel - emellett álnéven ezoterikus író, aki időnként el is hiszi a saját spirituális mondatait. Legfrissebb kötete a Dönts, és az univerzum meghálálja! címet kapta, amit együtt találtak ki egy ködös estén, és a csajok utána három hétig röhögtek - de úgy látszik, működik a dolog. Már az első héten az eladási listák élére került a könyv...
(Felmerülhet a kérdés, vajon miért sorolják a csajok Márkot is a Vénusz lakói közé, miközben valójában a Marson kellene élnie... Márk mégis Vénusz-szülött, gyönyörű férfitesttel és női gondolkodásmóddal: ,,Miért nem? Azért mert... csak" - képes efféle indokokat felhozni, ha magánéleti helyzetben nemet kell mondania, ami, lássuk be, inkább a nőkre jellemző. És hát ő is a Mars szülötteihez vonzódik, mint a három másik...)"
(Asszem nem nehéz kitalálni, hogy ki lett a kedvencem... <3)
Khm, szóóóval, akkor, most hogy már ismertettem a regény főbb karaktereit, rátérnék Márk nagyijára, aki pusztán azért nőtt a szívemhez, mert egy bestia. Tessetek elképzelni egy 84 éves nagymamát. Megvan? Helyes. Tessetek ezek után elképzelni ugyanezt a nagymamát divatos kosztümben és tűsarkúban. Megvan? Képzejétek hozzá, hogy ez a nagymama fehérneműboltot vezet, és tessék túlgondolni a nagyibugyogókon. (A regényt ovlasva nem egyszer botlottam bele olyan információkba, hogy abban a bizonyos fehérneműboltban a fehérnemű kategóriába sorolva lehet kapni nővérkejelmezt és latex-pántos alsónemű költeményeket is - utóbbihoz nem jár korbács.) És ha ezek után még bárki kételkedne abban, hogy a kedves Lujza mama bestia, a hölgynek ami a szívén az a száján, és nem rest párkapcsolati tippeket oyztogatni, ráadásul még jókat is. (És nem mellékesen flörtölget akár nálánál jóval fiatalabb férfiakkal is, amit Lala bácsi - a férje - úgy viszonoz, hogy ő meg a hölgyeknek teszi a szépet. Persze csak a másik heccelése végett. =D)
No, ez lenne dióhéjban a Csajok. Szerintem haláli mű - nem olyan nagyszabású, mint a Hotel Bali, s annak utóda, az Eper reggelire, de mivel ez egy internetes szappanoperának indult - mint okosan kiderítettem a hátuljára nyomtatott szövegből xD - ezért nem is vártam tőle többet. Hozza aformát, hgoy úgy fejezzem ki magam. xD
Egyébként, az olvasási tendenciámra kitérve, Már átrágtam magam a Tunetól kapott 3L könyveken is - Leslie L. Lawrence - s azokért is oda meg vissza voltam. x3 (Lehet, hogy a többi kötetet is elkérem tőle... Mert a Fekete Özvegy már kivégezve - szó szerint is. xD)
Ezen kívül átrágtam magam a Dramaconon is - Matt...! - ééés... És asszem ennyi. xD Kifogytam az ovlasmányokból. Oké, lassan rá kéne hangolódni Dantéra és a Pokolra... *sóhaj* (És Dante, mint Alighieri, nem mind Dante Devil... xD A két személy csak névrokon. xD)
Meg még van egy kötelező olvasmány... A... Háy János... ööö... Valami bogyósgyümölcsről van szó a címében... Ööö... Na jó, nem tudom. xD Mindegy, az. xD És te jóóságos ég, nekem holnapra le kell adnom a tudósításomat a szónokversenyről! O.o Ó, jajj... Rosszul néz ki a szénám, pedig még el se kezdődött a hét... xD (Mármint a jövő hét.)
És ajj, de nincs kedvem hozzákezdeni... Node, majd fél hatkor nekiülök. *morog* Mennyivel könnyebb lenne, ha esetleg kritikát kéne írni róla, de hát evvan. (Talán gonosz leszek, és kritikát csinálok belőle. xD)
Amúgy, péntekről, és az azt követő napokról röviden: pénteken gitár után - amin egyébként bebizonyítottam Éva néninek, hogy nyugodtan benevezhet a 28-án esedékes Rácz Aladár Versenyre. (Revansot akarok venni a tavalyiért... Nem csak azért, mert a Milonga - Bálinttal duó - illetve egy Haydn fuvola-gitár-duett - fruzsival duett - csak Dícséretet kapott, hanem mert az én Tarantellám meg csak Nívó díjat. És ez böki a csőrömet azóta is. Úgyhogy kérem szépen, idén egy Capriccioval - azzal, amelyikat a karácsonyi koncerten is játszottan - fogom elbűvölni a zsűrit. [És ha nem fognak hátast dobni tőle, akkor morr. xD])
Khm, szóval gitár után elkísértem Levit nadrágot venni. (És közben kinéztem magamnak is egy nadrágot meg két felsőt, New Yorkerben. A gáz az, hogy nem volt kiírva az áruk - pedig érdekelt volna. Bizonyára olyan drágák, hogy nem mertél kiírni az árukat... xD)
Aztááán... Szombaton zenekaron voltam. Délben hazaértem, döglöttem. Este megtanultam lejátszani a Sweet Child O' Mine intróját. x3 Előtte meg rendet pakoltam a gépen tárolt zenéim között, és felpakoltam a szükségeseket Clarissára. Ezen kívül Még rá kell pakoljam a Bullet-es számokat is, mert azt ügyesen elfelejtettem. xD (Ellenben a SlipKnoT - Wait and Bleed felkerült. x3 Imádom azt a számot, kibebaszott jó!)
Aztááán... Ma olvastam. Mint azt már a bejegyzés elején is kifejtettem. xD És... annak ellenére, hogy tavaszodik, ma volt szerencsém bazmegolni egyet, mikor is kinéztem az ablakon, és láttam, hogy szemerkélve hull a hó. Há-há-há-hát, mondom remek. xD
De amikor éppen napsütéses pillanatban tekintettem ki az ablakon, turbékoló galambokat láttam. Igen, ez már tényleg a tavasz ellentmondhatatlan jele. Jön, közeledik, idén is lágyan süt a nap, még fújdogál a szél, a cinke csiripeli a ,,nyitnikék"-et, s a szerelmespárok kéz a kézben andalognak, s utánozzák a turbékoló madarakat... Basszus, én is akarok valakit, akivel turbékolhatnék... *sóhaj*
No, azt hiszem, ennyi akartam lenni mára. Mostanság kevés dolog történik velem. Avagy, mire odajutok, hogy leírjam, elszáll az ihlet? Ki tudja. (Szünet kéne, kurva gyorsan. xD)
No, tehát, bye-bye! ^w^
