...Hogy már szerdán tudtam, hogy miből fogok írni jövő héten péntekig. xDDDD Egyébként, Victory number 2, ismát túléltem egy egész hetet az iskolában! <3 Olyan büszke vagyok magamra. xD Ha nem lennék megfázva, elénekelném a Halleluját. xD (De azt a versiont, ami a Shrekben is benne van... Az egy olyan széép szám...)
No, kérem, A dolgozataimat megírtam a héten. Jövő heti program: Kémia TZ hétfőn, Töri TZ, föci doga, német doga kedden, Angol TZ szerdán, és Irodalom doga pénteken. ^^ Említettem már, hogy minden tanár egy köcsög fasz?
Segond. Úgyhogy a vasárnapom tartalmas lesz... Először is, kémia tézére fogok tanulni - molekulák, AXE-hatás, polaritás, oldatok, durva diszperz rendszerek... király... - aztán, megtanulom az anyagot a németdogára - csak pár szó, nem olyan halálos... bár ne keverném mindig a névelőket... xD - aztán meg... ha belefér, megtanulom a névanyagot föcire - tavak, folyók + torkolataik. Uuuuutálom Tart. x) Hétfőn megtanulok törire - úgy az egész görög történelmet... xD - kedden pedig az angol TZ-re... átnézem a házifeladatot. xD (Micsoda mák, hogy a Present Perfec Continous és Simple mennek. Meg a Past Perfect Continous és Simple is. Több igeidőt még nem vettünk. xD (Az alapok már mennek. xD)
S elvileg kedden színháááz...! Oh, télleg, még szólni kéne arról faternak. xD Remek. xD Oda meg vissza lesz... (Egyébként, Vörös István: Az Ördögszáj c. drámát fogjuk megnézni. Nem rég volt a bemutatója, szóval jó lehet. xD) És akkor majd szerda első órában hulla leszek. xD
Csütörtökön meg majd tanulok irodalomra - verstan. Verslábak, hexameter, pentameter, kólon, helyettesítő versláb, stb. Az menni fog, már most tudom a nagyját. xD
Egyébként, biztos vagoyk benne, egy tízezrest mernék rá tenni, hogy valamelyik tanár iratni fog velünk csütörtökön! Tutiii! Érzem a zsigereimben! XD
Szóval, utáljuk az iskolát. Egyébként, még alkotgattam haikukat... xD Igen, még hétfőn és kedden, amikor volt hozzá idegzetem... xD
Vöröslő fényben
Bukik alá a Nap a
Fehérlő égen.
Ez még japánosnak is nevezhető. (Gondoljunk csak a Japán zászlóra. xD)
Vörös nyakkendő,
Gyönyörűség emléke,
Az is maradsz már.
De olyan valóságos,
Mintha tegnap lett volna.
Ez egy tonka. IGen, jó megfigyelés. xD (Nos, Tune, így, hogy két mondatba szedtem, megfelel? XD) Amúgy, a vörös nyakkendő a ballagásom emléke. És hogy is fejezzem ki, életem egyik leggyönyörűbb anpja volt a ballagásom...
Ott van lent délen,
Az Arab-félszigetnél:
Mormuzi-szoros.
Tudom, elmebeteg vagyok. xD Így tanultam emg a földrajzbnól azokat a tájneveket, amik nem akartak megmaradni a fejemben... xDDDD És tök vicces volt így agyalni a haikukon, hogy beleszőjem egy-egy földrajzi táj nevét... xD (Ez a ciklus majd a Földrajz-ciklus nevet kapja, stílusosan. xD Ha egyszer kiadatik egy verseskötetem...)
Csúcsosan áll ki
A Szomáli-félsziget,
Afrika szarva.
Ez lett a legjobb a földrajz-ciklusból. xD
áMeleg vizet visz
Az Agulhas-áramlás,
Afrika mellett,
Madagaszkár balján, a
Mozambiki-csatornán.
Ez is egy tonka. xD És két földrajzi név is megtanulható belőle, há! XD
Spanyolországtól
Nyugatra hullámzik a
Vizcayal-öböl.
A Szomáli-félszigetes után ez lett a másik legjobb. xD
Alaszka alatt
Melegen csordogál az
Aleut-áram.
Az istennek nem tudtam megjegyezni azt az áramlást, ami a Kuro-shijo-áramlásból jön. xD Tessék. xD
Akinek nem megy a föci, vagy valamilyen fogalom, az foglalja versbe a lényegét, és egyből megért mindent! (Csokonai jól csinálta, hogy minden tananyagból verset írt... Jó technika. xD Lehet, hogy a görög történelmet is így fogom megtanulni. xD)
Hát, a heti művészeti alkotás ennyi. xD Bocsi, amíg ilyen bezsúfolt heteim vannak, nem tudok csinálni semmit... =S Még gyakorolni se tudok rendesen...
Jaj, bocsánat, ha már irományoknál tartunk, rájöttem, hogy még enm került fel a Vörös István kritika. xD
Költőnk és Kora
Avagy a cseh specialista
45. Költőnk és Kora alkalmából Vörös Istvánnal volt szerencsénk beszélgetést hallgatni, s véleményem szerint azon négy közül, amin eddig részt vettem, ez volt a legjobb. (Ezúton is dicséretemet szeretném kinyilvánítani a szervezőknek, amiért egyre jobban társalgó költőket/írókat hívnak.)
A beszélgetést az iskolával kezdték, egészen pontosan azzal, hogy a költőúr majdhogy nem szerény iskolánkba járt volna, de a végén mégis a Veres Pálné Gimnáziumba került, méghozzá azért, mert ott – állítólag – jobb volt a kémiaoktatás, ugyanis, Vörös István eredetileg a reáltantárgyak vonzották. Ellenben a kémiaoktatást nem tartotta olyan jónak, aminek oka volt, hogy „a tanár félt tőle, mert esetleg jobban tudja, mint ő.” Ebből kifolyólag hamar áttért az irodalomra.
A költőt novelláin és versein kívül cseh szakos tanárként is számon tartják az egyetemen, ami számomra először meglepő volt. Miért pont cseh? A beszélgetésen frappáns választ kaptunk rá: kiderült, hogy a költő egyetemen már angolt, németet és oroszt is tanult, de egyik se ment neki valami fantasztikusan, ezért úgy döntött, elkezd egy nyelvet teljesen a nulláról. Őszintén meg kell mondjam, nekem ez soha nem jutott volna eszembe.
A másik dolog, ami meglepett az est során, az az egyik verses kötet volt, egészen pontosan annak vastagsága, ami röpke négyszáz oldalt bírt magában. Szerencsére Vörös István megnyugtatott minket – legalább is engem – hogy ez három kötet lett volna eredetileg, de összevonták. (És még ebből is húztak verset!)
A kötet terjedelmének kitárgyalása után rátért a versekre, valamint a tanári pályájára is, ugyanis a költőúr egyetemen tanít, - természetesen – cseh szakon, valamint egy bizonyos kreatív írásnak titulált tantárgyat is, s az elmondásai alapján nekem rendkívül felkeltette az érdeklődésemet. (Egyszer szívesen részt vennék egy olyan órán – esetleg lenne rá mód?)
Előtte még visszatért a beszélgetés a regényvastagsággal bíró verseskötetre, mégpedig azzal a pofon egyszerű kérdéssel, hogy „Egyáltalán ki veszi ezt meg?” A költő statisztikai alapon kimutatta, hogy senki. (Felemelte a kötetet, megkérdezte, kinek van meg? Hallani véltem enyhe légyzümmögést a beálló kínos csöndben, de szerencsére ezt nem vette zokon.)
Ezzel terelődött el a beszélgetés a kritikusi pályájára, s hogy mennyire nézi a saját munkáját kritikusan – a terelődés valahogy úgy történt, hogy melyik kritikus veszi a fáradtságot ahhoz, hogy végigolvassa azt a könyvterjedelmet? (Hm, jó módszer arra, hogy megtudjuk, melyik kritikaíró végzi becsületesen a munkáját…)
A kritikaírás nehézségeinek átbeszélése után került sor a kreatív írás, az írás oktatásának átbeszélésére, külön kitérve azon részére, amikor egy vers elolvasása után azt szándékosan félreértelmezik. (Például Weöres Sándor Tündér c. versét, amire az egyik hallgató azt az elemzést találta ki, hogy a vers a II. világháború előérzete, Bóbita = Hitler.)
Összegezve a beszélgetést – ily hamar ugyan, mert bele kell férnem egy oldalba – egyelőre állítom, hogy a leghumorosabb beszélgetést hallgathattuk végig, s Vörös Istvánt egy nagyon sokoldalú íróként, költőként, tanárként, kritikusként, és drámaíróként; cseh specialistát, nevetésre ösztökélő, csehes, szarkasztikus humorral, akinek mindenről határozott véleménye van, és azt meri is vállalni.
Reményeim szerint a következő Költőnk és Kora beszélgetés is ilyen jó hangulatú lesz!
Nah, Ez lett volna Vörös István. Ohó, és most jövök rá, hogy még egy Önértékeléssel is lógok a népnek. xD A lényeg, hogy ofő kiadta, hogy félévkor meg évvégén kell írni egy önértékelést megadott szempontok alapján. A szempontsor lényegtelen, majd úgyis megtudjátok. xD
Önértékelés
Alany: Orosz Tünde 9. F
A közösségbe való beilleszkedésről szerintem inkább a közösség véleményét kéne kikérni. De mivel jelen helyzetben az én véleményem a számottevő, szerintem beilleszkedtem az osztályközösségbe, már amennyire ez fél év alatt sikerülhet az embernek. Ennek fő indíttató okát nem tudom, talán azt írhatnám erre, hogy bármilyen közösségben elvegyülök, ha kell. Az osztályból hozzám legközelebb Csilla áll, de a többiekkel is el tudok beszélgetni.
Erősségemnek érzem a művészetinek nevezhető alkotást, például verseket, rövid szösszeneteket, vagy esetleg regényt írok, gitározok, rajzolgatok – s mivel utóbbit a kilencedik évi órarendbe nem csempészték bele, többnyire csak firkákat és vázlatokat pingálok a füzeteim margójára. Amiben viszont nem vagyok valami jó, az a fizika, de ez inkább önhibám, mintsem a tanáré. A másik ilyen tantárgy a matek, amiből régebben versenyekre is jártam, s magam is meglepődtem a visszaesés miatt. Ez talán azért esett meg, mert bizonyos tananyagot nyolcadikban nem vettek bele a tanmenetbe, s ezért új volt számomra olyan is, amit más már egyszer megtanult. Ellenben, ha valamit nem értek, nyugodtan meg merem kérdezni a többieket.
Ami a megnyílást illeti, nem vagyok zárkózott típus. Vállalom a véleményemet dolgokról, de elfogadom, ha más nem osztja az én nézeteimet. Az iskolán kívüli életemet nem kötöm senki orrára, de szívesen mesélek róla, ha valakit érdekli. A félév során pedig úgy vélem, nagyon sokat változtam. Meghatározni, hogy miben, hosszadalmas lenne, s nem férne bele egy oldalba, így szorítkoznék a lényegre, miszerint rengeteg dologról változott meg a véleményem, de a hozzáállásom maradt a régi, vagyis mindenre nyitott vagyok.
Nos, ha szerénytelenség nélkül írhatok az önkéntes tevékenységekről, megemlíteném a három prezentációt, amiken beszéltem – ugyan eredetileg csak kettőn kellett volna, de máshogy alakult. A gólyaműsor alakításában mint lelkes előadó vettem részt, s az Eötvös-napok keretén belül a teremdekorálásban és a jelmezes reklámozásban segítettem. Kismaroson pedig tetemes mennyiségű lapos-, mély-, és tálalótányért mosogattam el, ha éppen felváltott valaki, akkor pedig gőzerővel törölgettem az evőeszközöket. Díszítettem fenyőfát, – megálltam, hogy lelopjak róla szaloncukrot -, és derekasan helytálltam a hócsatában humános oldalon. Véleményem szerint pont elegendő önkéntes munkát vállaltam magamra – se nem sokat, se nem keveset, így még a veszélye se állhatott fenn, hogy valaki helyett dolgozzak.
Olvasás terén egy kicsit gondban vagyok, mert a félév során nem nagyon jutott rá időm, de amin átrágtam magam, az a Bartimaeus-trilógia volt, Jonathan Stroud tollából. S merem állítani, hogy nagy hatással volt rám, mind a három kötet. Ifjúsági regény – főként ilyesmiket olvasok – mágikus környezetben, de nem Harry Potter másolat, egyáltalán nem. Csak ajánlani tudom, még csak gyereknek se kell lennie hozzá az embernek, véleményem szerint felnőttként is ugyanolyan élvezhető.
Fogadalmakat nem szoktam kötni, hiszen nem tudhatom még, hogy alakul a jövő, de törekszem arra, hogy minél pozitívabb eredményeket írhassak a legközelebbi önértékelésbe.
Nah, ez lenne az önértékelés. xD Szeirntem tök jó lett - szóljatok, ha valami hibádzik. xD
Hát... És... Nem tudok többet írni, basszuskuuuulcs! XDDD Na jó, akkor assszem mára le is lépek, s emgyek szerepezni - végre... xD Bye-bye! ^^
