Éjfélkor nagyban hallgattam az altatózenémet - Girugämesh, AC/DC, GN'R, Metallica, igen, altatózene, olyan szépeket álmodok utánuk xD - amikor Clarissa az Unforgiven II-ra kapcsolt. Metallica szám. És ahogy eljutott a 10. másodpercig, felpattantak a szemeim és rakétaként robbantam ki az ágyamból, megmarkoltam egy tollat s a füzetemet - amibe szoktam írni a sztoriötleteket - visszamásztam az ágyamra, s írni kezdtem, ismétlőre rakva az Unforgiven II-t.
Kicsit érdekes volt kipihenve visszaolvasni, de hát istenem, éjfélkor az ember mit vár? XD No, szóval, a cím - The Unorgiven - A Megbocsáthatatlan mondanom se kell, hogy a Metallica számból jött egyértelműen - mondjuk, rohadtul nem arról szól, mint a zene, de megihletett. xD Úgyhogy, jó olvasást ehhez a korahajnali eredményhez. xD
A lány üveges szemekkel bámult maga elé. Képtelen volt felfogni, ami történt vele. Miért pont ő? Miért pont neki kell ezt elszenvednie? Annyi ilyen történetet hallott már, amik hasonlítottak a sajátjához, de sose gondolta volna, hogy egy nap vele esik meg.
Egy pillanat alatt magához tért, amikor maga mögül lépteket hallott közeledni, lépteket, amelyek egy ismert személyhez tartoztak, s már milliószor hallotta őket, most mégis idegenek voltak számára. Idegenek, akár a léptek tulajdonosa.
Nem mert felnézni. Már egészen közelről hallotta a lépések tompa puffanásait a kitaposott gyepen, s érezte, hogy az idegen s kísérete hamarosan mellé ér. Nem akarta látni. Rettenetesen félt, hogy újra kell látnia. S félt, hogy ha most újra látja, megenyhül, s tán megbocsát, de azt nem engedhette meg magának.
Az idegesn lassan elhaladt mellette, ő visoznt dacosan nézte az előtte ülő tarkóját. Érezte magán az ismeretlen ismerős tekintetét, s anélkül, hogy ránézett volna is tudta, a férfi szemei kegyelemért könyörögve merednek rá. Megállta, hogy ne nézzen oda. HA odanézett volna, egészen biztosan meghatotta volna az esdeklő tekintet.
Az idegen férfi végül újra előre pillantott, ahol egy kisebb emelvényen egy rendőr, egy pap, s egy pisztolyát töltő hóhér várt rá fogyatkozó türelemmel.
Egy sóhajjal lemondott az életről, s emelt fővel lépett az állványra, hogy az összesereglett tömeg felé fordulva várja a kegyes halált.
A lány igyekezett elveszni a sokaságban, nehogy a férfi megpillantsa. Fejét leszegte, s érezte, hogy szemeit valami forró folyadék égeti, de erőt vett rézelmein, s egy szusszanással felöltötte legpasszívabb arckifejezését, amit csak magára tudott erőltetni ebben a helyzetben.
Az emelvényen a rendőr előre lépett, s egy papirost kihajtva emelt hangon elkezdte olvasni a ráírtakat.
- Jack Dermur. - Hangja semleges volt, s érzelemmentesen visszhangzott a kis falakkal körbezárt udvaron. - Harminchárom éves sorozatgyilkos. Harmincötrendbeli szándékos emberölés vádjával golyó általi halálra ítélték. - Ahogy befejezte a mondatot, az elítélt meg se rezzent. Tudta, hgoy itt a vége, már akkor tudta, amikor meghallotta szerelme szájábóla bíróságon: ,,bűnös".
A lány kezei ökölbe szorultak, s beharapta alsó ajkát. Harmincöt ártatlan élet, amit ez az egyetlen ember vett el mind. Hogy is gondolhatta, hogy nem ez lesz a vége?
A rendőr eltette a papírt, majd Jackhez fordult.
- Utolsó kívánsága?
A férfi vett egy mély lélegzetet, s bilincsbevert kezeire pillantott. Majd tekintetét simét az összesereglettekre vetette, s emelt hangon megszólalt:
- Lilian Wellfare legyen a hóhérom.
Az emelvényen állók s a nézők együttesen képedtek el a kijelentésen. Ez volt a elgbizarrabb utolsó kívánság, amit valaha is hallottak. Ki ez a Lilian Wellfare? Mi köze van ehhez a férfihoz? Itt van egyáltalán?
A rendőr tanácstalanul állt, s összenézett a pisztolyt fogó férfival, de az is csak ugyanolyan megdöbbent arccal bámult vissza rá.
A lány felkapta fejét. Nem... Nem, ez nem lehet. Hogy kívánhat ilyet, hogy ő... Ő azt képtelen megtenni...!
S mégis, a lábai maguktól mozdultak meg, s húzták állásba, az emberek tekintete pedig rászegeződött. Nem foglalkozott velük, szemeit a fekete hajú férfira szegezte, aki most üres tekintettel nézett rá. Bizonytalan, reszkető léptekkel indult el az elítélt felé, vállig érő szőke haját minduntalan füle mögé simítva, amikor tincsei előrehullottak.
Amíg ment, farkasszemet nézett a férfival, majd fellépett az állványra, és saját mogyoróbarna szemeit Jack szénfekete tekintetébe fúrta.
- Nem godnoltam volna, hogy fel mersz jönni... - törte meg a köztük beálló csöndet a férfi. - Vedd el a pisztolyt tőle - bökött fejével a hóhér felé - szegezd rám, és húzd meg a ravaszt. Ez az első, s egyben utolsó kívánságom tőled.
Lilian elkeseredetten nézett fel a férfira.
- Miért csinálod ezt...? - tette fel a kérdést az elítéltre pillogva.
- Halálra ítéltél. Elméletben meg tudnál ölni - felelte Jack, jelentőségteljesen szerelmére nézve. - Kíváncsi vagyok, hogy a gyakorlatban is menne-e.
Lilian lesütötte pillantását. A hóhér közben kezébe adta a pisztolyt.
- Hazudsz - nézett fel a férfira sértetten, könnyes szemekkel. - Miért nem mondasz most sem igazat?
- Mert ezen a világon nem létezik igazság. Ezt te is nagyon jól tudod - válaszolt Jack vállát rándítva, mire a lány ismét leszegte fejét.
- Hogyne. Ha lenne, harmincötször kellene meghalnod.
Az elítélt felnevetett.
- Na látod. De - sóhajtott egyet - mi lenne, ha csak egyszer ugyan, de végre megölnél? - kérdezte oldalra billentve fejét.
A lány felemelte a pisztolyt, mutató ujját a ravaszra helyezte, miután hüvelykujjával kibiztosította a fegyvert.
- Egyébként - pillantott félre Jack hetykén - ha még érdekel az igazság... - kezdte, s a mondatot lebegve hagyta, a lányra pillantva, aki közelebb ment két lépést, így a pisztoly csöve csupán pár centire volt a férfi mellkasától.
- Azért akarom, hogy te ölj meg... Mert csak neked vagyok hajlandó odaadni az életemet, szerelmem.
Lilian ránézett. Ismét elmélyedtek egymás tekintetében, de a lány egy határozott mozdulattal a férfi bal oldalának nyomta a pisztolycsövet, reményei szerint a szíve fölé. Jack sóhajtott.
- Rajta. Hisz megérdemlem. Harmincötször kellene ugyan, de nekem csak egy életem van, amit el lehet venni tőlem - mondta érezelemmentes tekintettel.
A lány hallgatott. Mutatóujja emgfeszült a ravaszon, mégis képtelen volt meghúzni. Hiába ez az ember ölt meg annyi ártatlan... Köztük a testvérét is...
- Szeretlek - mondta Lilian lesütött szemekkel, mire a férfi rákapta tekintetét.
- Én is. Megbocsátasz? - kérdezte, de hangjában nem a felsejlő remény bújkált, inkább csak azért kérdezte, hogy a lány biztosabb választ adjon.
- Nem.
A pisztoly eldördült, s hangja visszahngot vert a kis téren. Jack teste élettelenül hullt a földre, s Lilian elkeseredett tekintettl nézett le rá. Mad a pisztoly kiejtve kezéből végre szabadon engedte könnyeit, melyek vékony patakokban hullottak szemeiből a holt testre, utánuk a lánnyal, kinek zokogásától volt hangos az udvar.
No, hát, ennyi volna. Igen, szomorú a vége. Igen, a szám is ilyen. Igen, tudom, hogy nem szokásom szomorúakat írni, de éjfélkor kajra ez robbantott ki az ágyból. xD Egyébként! Rájöttem, hogy ha kiadnak tőlem valaha bármit is, mondjuk a novelláimat, akkor a novelláskötetem a Zenedoboz címet fogja viselni. Elsősorban azért, mert abban lesz majd A Zenedoboz - eh, ha be lesz fejezve xD - másodsorban pedig azért, mert azokat a novelláimat fogom beleválogatni, amiket valamelyik zene ihlette. (Tehát a Szellemes Média és a Téli gondolatok kivételébvel az eddigi összeset. xD Ami mondjuk még nem olyan sok. Sőt, rohadt kevés. The Jack, Ez, A Zene Szelleme, és A Zenedoboz. Többről egyelőre nem tudok. xD Persze, előfordulhat, hogy van. Csak még nekem nem tűnt fel. xD
A második novelláskötet pedig - ha egyáltalán eljutok odáig... xD - A Kérdés-felelet címet kapja majd. S abba kerülnek majd a többiek, amiket egy kérdéssel/válasszal való elgondolkodásom s elmélkedésem eredményeként születtek. (Mint pölö a Szellemes Média, pont az volt a motiválókérdés, hogy mi lenne, ha meg lehetne idézni egy szellemet, s elbeszélgetnénk vele, hogy hogyan halt meg... xD) (Egyébként! Rájöttem, hogy hol rejlenek még novelláim! A régi naplómban! Pontosabban csak kettő, és elég kezdetlegesek, de az első megtörtént eseményt dolgoz fel, míg a másik egy lezárónovella akrt lenni. xD Igen, régebben a naplóimat kezdtem, s lezártam valahogy - idézet, vers, novella. Születtek ezért tök béna s kezdetleges versikék is, pontosabban csak kettő. xD)
No, ja, és hogy mit keresek itt ilyenkor? Hát, bemásoltam ugye az Unforgiven-t, és csak arra várok, hogy majd induljak negyed háromkor Kishi elé a Szent Laciba. (Megkapom a Girugämesh posztert WÁÁÁÁÁ!!! *fangörcs* Ryo-chan, Satoshi-samaaaa!! *.* Khm, jól vagyok.)
Aiya! Képzeljétek, már hétvége óta agyalok egy hentai-sztorin. *fülig érő vigyor* Olyat még úgyse írtam, egyszer mindent el kell kezdeni, nemde? XD (Ha már yaoi van... Amúgy, voltak már a Macska-kutya játék előtt is yaoijaim, kettő, hogy pontosítsak, egymás foyltatásai, vámpírosak, de... De naaaagyon bénáááák... xD Eltaláltátok, nem is kerülnek ide fel. xD)
Egyébként, a hentai-t egy szerepezés ihlette. xD Lucával éppen szerepzünk egy olyat, hogy van egy banda, a London Eye - az egy bazinagy óriáskerék Londonan, s azért az a nevük, mert az a kedvenc törzshelyük sulin kívül - s úgy kezdődik, hogy négy csaj - Alice, Layla, Lisie és Loui - dobost keresnek. Már vagy húsz embert elzavartak, amikor is utolsónak beállít egy Josh névre hallgató - és überszexi - srác, és természetesen, miután bemutatja saját szerzeményét, s profin eljátssza a csajok által írt kottát is első látásra - profi a lelkem, látszik, hogy én játszom xD - ő lesz a London Eye dobosa.
S első próba után kapásból ki is kezd a basszerossal, Alice-szel, aminek gondolom nem kell részleteznem a végét, lefekszenek, s szeretik egymást. Igen, ez így mind szép és jó lenne, de Josh lelki világa nem ilyen egyszerű. Ugyanis második próba után Lisiet, az énekest - egyébként vele is én vagyok, s egy féljapán félangol csajszi - hazakíséri, s egy fogócskázás után vele is szeretkezik.
Gondolom kitaláltátok, hogy a következő Layla lesz, aztán Loui. xD Igen, helyes. Josh szándéka ugyanis az, hogy kipróbálja az összeset, s mindegyikkel elhitesse, hogy velük jár, s beléjük szerelmes, de erről a többi csaj jobb ha nem tud, mert elkezdenének féltékenykedni, stb. És aztán, mivel egy bandaversenyre készülnek, a lényeg az, hogy Josh a verseny előtt három nappal bejelenti, hogy megvoltak már mind a négyen - itt még nem tartunk, de ez a terv xD. Aztán azt is, hogy ő befejezi dobosi pályafutását az LE-ben. És aztán kegyelemdöfésként azt is, hogy átmegy dobolni a rivális bandába.
Igen. Josh egy szemét állat - aki ráadásul képes és überszexin néz ki... xD (Mellesleg, Tune, személyiségben eléggé Nate-es, de csak azért, mert remek színész. xD) Mindegy, ebből jött egy hentai-sztori ötlet, amit majd megtudtok, ha megírtam. xD (És a szellemes sztorit is le kéne írni - de ahhoz kéne mégegy áramszünet a suliba, s egyedül be kellene zárniuk oda. xD Egy füzettel s tollal persze. xD Meg egy zseblámpával. xD)
Hű, uramisten... Szómenésem van... XD Tegnap is az volt, a Girugämesh rádióadás-felvétele közben. (Hű, bazki, téynleg, azt mág el kéne küldeni Csillának. Már tegnap megtettem, de a Citromail hadilábon áll a G-Maillel. Amit nem értek, mert Tune is g-mailes és meg szokta kapni az e-mailjeimet - legalább is anno megkapta, amikor az RL-t emilben küldözgettük. xD)
Apropó, Girugämesh! *fangörcs, de túlteszi magát rajta klaviatúrán kívül* Találtam kibajó képet a logójukról, meg a srácokról is. =^^=
A logó.
Remélem, nem kell különösebben magyaráznom. XD
Azon kívül, hogy kiba jól néz ki.
Satoshi, Ryo, Nii és Shuu balróól jobbra haladva.
Bár, lehet, hogy Shuu és Nii fordítva vannak. De asszem Shuu a magassabb, szal ő van utolsónak. xD
Jólvanna, élőképen könnyebb megjegyezni, mert Niinek kicsit oválisabb az arca, mint Shuunak, s utóbbinak markánsabb az álla.
Igen, én erről jegyeztem meg. xD
Satoshiiiii... Őt nem lehet eltéveszteni. xD (Se Ryo-t. xD)
S ezen a képen nincs kisminkelve - sminkben is csiniiii, de itt így valahogy élőbbnek látom. Jó, persze, ízlések és pofonok. xD)
Ha nagyon szeretnétek, felteszek róla olyan képet is, amin ki van sminkelve.
Mindent a közönségnek. xD
Ő ottan pedig Ryo-chaaaaan! (Aki Kishi szerint is egy szexi-dög! S igen, valóban az, nem elhet mit kezdeni vele. xD)
Bááár, nem ez a legjob kép róla, van sokkal jobb is, amin Nii van a háttérben - illetve Nii Ryo mögött, s a háttérben Satoshi az ajtónál.
Mindjárt azt is felteszem, ha végre megtalálom... xD
Addigis, mostmár feltöltődtek az elemek, szóval nekiállok nektek keresni videoklippeket. (Meg majd a végére berakom az Unforgiven II-t is, hogy tudjátok, miről beszélek a novellám kapcsán. xD)
Hjaaaaajh, létezik, hogy nem találom azt a képet? Ezek szerint. (És basszus, dögöljön meg a Photobucket, két képet nem mentett el rendesen! Ezért van egy kép ryo-ról és Satoshiról, amin csak egy nagy fehérség van... -.-" Pazar...)
Naaaa, merre van? Nem a Girugämesh mappába mentettem?! Ilyet...
Naaaa, megvan! XD Eltartott egy darabig, de végül megtaláltam - az Asztalon... Khm. Oké, végülis, csak a szememet kellett volna kiszúrnia.
S nem mellékesen, Rosie, vélemény? ^^ (Ha már miattuk dobom a GN'R-t... ilyet mégegyszer nehogy le merészelj nekem írni, mert kitekerem a nyakad. Dehogy dobom őket! Csak egy bandával több hanganyag van Clarissán! Ceh... Méghogy dobom...)
Nah! Találtam végre minőségi videoklippet. xD És akkor kezdem is a beillesztgetéseket, méghozzá, az első számmal, amit tegnap találtunk, s azt mondtam az 1:01-es időpontnál, hogy ezek eszméletlenek.
Aztán jött a Volcano...
Aztán rákattoltunk az Owari to Mirai-ra. (Az annyira nem jött be. Úgyhogy nem is teszem be, bocsi. xD) S azt követte a Crime ~Tsumi~. Amikor is kijelentettem, hogy Girugämehs-fan leszek. xD
És... Asszem azután jött a Dirty Blue Blood. De az annyira nem jött be. S ennyit találtunk TeCsőn, felmentünk Aimini-re, s leszedtünk sázmokat, hogy majd rá tudjuk vágni őket a rádióra. És Megtlaáltuk a Freesia-t... Ami egy.. Egy gyönyörű számocska...
És ezután még leszedtünk a Fukai no Yami-t, s az azóta kedvencemmé vált Ame to Fukousha-t.
Annyira jóóóó számaik vannak! (És most jövök rá, hogy nem fér el a poszter sehol. xD Valamelyik posztert le kellene szedni a falról, avagy ki kéne bővíteni a szobámat még egy kis fallal. xD Segond. ,,Kicsi nekem ez a ház, kirúgom az oldalát!" alapon majd bővítünk. xD)
És... Ja, igen, az Unforgiven II. Már itt majdnem elköszöntem anélkül. xD
S végülis nem is oly durva stílusváltás, csakegy kontinenst ugrunk. Pontosabban át a Csendes-óceánon, mert A Girugämesh chibai, a Metallica meg Los Angeles-i - ugye, Rosie? ^^"
S javaslom azt is, hogy hallgassátok meg, s ezzel együtt olvassátok a ficet. =D Ééééés, én már asszem el is köszönök, sztem ma már nem jegyzek be - helyette majd gyakorlok. Kéne, mert pénteken gitár, s a Back Menüett nem megy úgy, ahogy akarom. Bye-bye! ^^