Ez van akkor, hogyha az ember Pom Pom Meséit néz... XDDDD Beteg dolog, tudom. xD (Kisöcsém hibája! Berakattatta velem a kazettát, nekem meg nincs szívem kikapcsolni. xD De, az idézet lényege: Hó Kornélt keresi Picúr és PomPom, történetesen a hentesüzlet hűtőjében, s amíg Picúr őrt áll, addig PomPom keresi a sonkák között Hó Kornélt, majd megy be a hentessegéd, és PomPom álcázta magát. Sonkahajnak. xD És akkor a hentessegéd holtra rémülve szalad a főhenteshez, és remegő hangon megszólal: Fö-fö-fö-főnök! Ki-ki-kinőtt a haja a sonkának! M-most mit csináljak? Megfésüljem? xD)
Nos, a helyzet köbö ugyanaz, mint a Disney-filmekkel... Valahogy a bennem rejlő gyermeki én az istennek nem tud elszakadni a rajfilmektől... xD De esküre ezek a mesék olyanok, hogy még a 40 éves ősök is előtte ragadnak! (Legalább is nekem úgy tűnik. xD)
Khm, de asszem a rajzfilmeket túltárgyaltuk. (Illetve, ha valaki szeretné, szívesen felvázolom, hogy mik a kedvenc rajzfilmjeim (az animációs filmekkel az élén!! Viva l'Anime. xD).
És a mai koncert fenomenális volt!! x3 Hihetetlen... Egyszer nem jönnek el őseim megnézni, és tessék, kurva jó vagyok! Bezzeg, amikor tavaly ilyenkor csaknem az egész família eljött, úgy elbasztam, hogy elnézést kértem a közönségtől, és levonultam a színpadról az első két sor lejátszása után. xD (Übereltem Dórit. Ő is ugyanezt csinálta két éve, csak ő nem egy Narvaez reneszánsz darabra, hanem egy Mazurkára... xDDDD Éljen! xD)
De maaa! Ma alig vétettem három hibát, és senki nem vette észre! (Legalább is a közönség ezt állította.) Luca szerint úgy játszottam, mint a gép - pozitív értelemben. Réke szerint haláli voltam, s valakinek apukája - nagyon gáz, hogy nem tudtam beazonosítani az illetőt...? ^^" - szintúgy megdicsért. X3
Az egyik hiba az volt, hogy félrepengettem egy húrt, s kétszer szólalt meg ugyanaz a hang, a másik az, hogy nem hallatszódott eléggé az egyik basszus, a harmadik pedig az, hogy elrontottam az egyik ütemben a hangot, s lejátszottam újra ütem elejétől - úgy, hogy senkinek nem tűnt fel. x3
S a vicc az, hogy szinte egyáltalán nem izgultam. Csak akkor kezdtem, amikor a középső rész táján elkezdett remegni a kezem, s úgy szorítottam a gitár nyakát, hogy ha nem lenne ellenálló rózsafából Hans - a gitárom - nyaka, tán még el is tört volna. És az a remegeés nem amiatt volt, mert nem tudtam, hanem azért, mert igenis tudtam, és mert annyi ember előtt játszottam, hogy hallják, lássák, érezzék, mit tudok. És ott fönt ülni a színpadon, lélegzetvisszafolytva, hevesen lüktető szívvel, mintha éppen ki akarna törni a mellkasomból, s csak játszani; játszani, a lehető legtökéletesebben, hogy a közönség is azt érezze, amit én, miközben minden erőmet beleölöm a darabba.
Fantasztikus érzés... Szinte semmihez sem hasonló... Talán olyan, mint amikor az ember megmutatja, mire képes, ha akar, s igenis akar. Ez az érzés motivál végig, hogy most előadhatod magad, megmutathatod, mit tudsz, és még a legfeltűnőbb hibát is úgy reagálod le, mintha ott se lenne, beleviszel egy ismétlést kicsit halkabban, mintha az direkt úgy lenne megírva, majd viszatérsz az eredeti fortéra, a vége felé elhalkulsz, s a legutlsó oktávmenetnél egyre hangosabbra, s egyre lassabbra veszed a dallamot, majd megállva a legmagasabb hangnál, remegve hagyod, s egy lélegzetvételnyi idő után visszacsúszol a mélyebb hangokhoz, lejátszva a két záróakkordot, az utolsót úgy megformálva, hogy ott van, ott a vége, s mégis szinte úgy hallatszik, mintha véglehellet lenne.
Aztán felállsz, és a közönség mosolyogva tapsol, te pedig remegő kezekkel tartva a hangszert, égő arccal, mosoylogva fejet hajtasz, fürdőzöl még a tapsviharban, aztán imbolygó lábakon lelépdelsz, s visszaülsz a helyedre, kábultan.
Valahogy így érezheti magát olyankor az ember, s csak utána esik le neki, hogy az imént ő volt ott fent, s őt tapsolták így. A légzése addigra már lassul, de a kezei még mindig reszketnek az izmokban rekedt kiadatlan feszültségtől, a szíve alig akar megnyugodni, és szinte csak arra van ereje, hogy üljön, és diszkréten szuszogjon.
Azt hiszem, elég szépen megfogalmaztam, milyen érzés színpadon játszani. xD Próbáljátok ki, ennél jobb aligha akad! (Egyesek azt állítják, a szereplés olyan, mint egy igazán jó menet. Erről még nem tudok nyilatkozni, majd ha eljutottam odáig, akkor majd megmondom, hogy valóban így van-e. xD)
Nah, úgy nagyjából ez volt velem ma. ^^ Meg aztán Lucával lógtunk egy kicsit, miután Hanst hazavittem - szerencsétlenkémet háromszor vágtam neki valaminek... Istenem, szegényen már így is annyi horpadás van, és tessék, még haza is vágom szegényt... xD. (Mondták már, hogy cseréljem le. Ha csakugyan jó a memóriám, négy éves a Drágaságom, s igencsak tele van harci sérülésekkel - amiket büszkén visel, nem mellékesen! XD És hogy kérhetnék karácsonyra/szülinapra mestergitárt, mert Hans csak tanulógitár. De... De nem. Neki neve van, amit én adtam neki. A horpadásait miattam szerezte, rajta játszok otthon, az órán, a fellépésen, a versenyen, én tisztogatom, én olajozom a hangkulcsait, én vakarom le a nyakáról a ráragadt koszt, én cserélem a húrjait, és dobolok rajta, én csalok ki belőle hangokat. Ergo, ő az enyém, és nem adom oda. Ha mondjuk úgy kapnék mestergitárt, hogy Hans megmarad, belemennék. De máshogy nem. xD Nem válnék meg tőle - valami lelki kapocs van köztünk, ami nem engedi.)
Mondjuk, ahogy a többieket néztem, csak én vagyok ilyen, hogy nevet adok a gitáromnak. xD (Az elsőnek, ami egy kicsike háromnegyedes gitár volt, nem adtam nevet. Akkor még pici voltam, 10-11 éves, és nem használtam olyan sűrűn, és olyan komolyan, mint most teszem. Valszeg azért is váltam meg tőle olyan könnyen, amikor négy éve megvettük Hanst - azt a gitárt is belevéve 45 ezer pénzért.)
És ha már itt tartunk, akkor a következő egy elektromos gitár lesz, és Jonathan lesz a neve. (Aztán, ha még őseim nem süketülnek meg, akarok egy Cort EVL A6-os szépséget is... Máris teszek be róla képet. xD)
Elbűvölő, nem? Mellesleg, ha az EVL-t kiegészítjük egy I betüvel, megkapjuk, hogy EVIL, azaz gonosz, ördög in english. xD Ezért leszen ő Dante! x3 (Amint megláttam egy tanárnőmtől kapott katalógusban, tudtam, hogy ő KELL nekem. Ár bezzeg nem volt emllé írva, miért is lenne? XD Bálint meg is jegyezte, hogy bizonyára azért nincs, mert olyan magas, hogy csak elvenné a vevő kedvét tőle. xDDDD Reméljük nem. xD)
És igazság szerint, első ránézésre csak az ragadt meg benne, hogy milyen csodaszép aszimetrikus formái vannak... És hogy elektro-akkusztikus. És csak azután szúrtam ki a keresztet a nyakán és a fején. Majd jöttek a pentagrammok, amik a pontok helyett jelölik a fontosabb érintőket - 3-as, 5-ös, 7-es és 9-es. És teljességgel elbűvölt. Alapjáraton nem vagyok oda a keresztekért, de ezen kibaszott jól néz kiiiii! A pentagrammokról ne is beszéljünk akkor már. xD És... És valami hűűű, meg háááá. xD
Jó, lehet, hogy csak én vagyok elájulva tőle, de akkor is gyönyörű. És Dante. Szóval, ha ezentúl ezt a nevet használom, akkor tessék a gitárra asszociálni, kivéve, ha nem írok oda más jellemzőket, mint például azt, hogy magas, sportos alkatú, éjfekete hajú, melynek végei lángoló vörösek, a szeme pedig a legszebb smaragd zöldje, amit az ember el tud képzelni. És ha ez nem lenne elég, az illető egy pokolian jó gitáros, és a neve pediglen Dante Devil. (Stílusosan, igen. xD)
Tune-channal folytatott szerepünkben (ami a Rockbanda Lefestve címre hallgat, röviden és egymás közt csak RL) látható. xD (És az ő gitárját Ameliának/Amynek hívják. Poén a következő: ha magamat beleviszem bármelyik sztorimba, akkor a csaj tutirafixezeregyszázszázalék, hogy az Amelia/Emilia nevet kapja. xD)
Apropó, ha már képek! Be kellene tenni a többi gustav Klimt képet is! x3 De mivel most lusta vagyok, egybe lesz mellérakva az Elfen Liedes változata is. xD
A nő három életkora (részlet)
A nő három életkora (részlet)
s lássátok, kivel van dolgotok, beteszem az eredeti képet is, mert így részleteiben nem olyan szép. xD
Mindjárt jobb, nem? xD
Az eredeti képen Adele Bloch-Bauer, az Elfen Lied OPjában Yuka látható. Najó, drága leszek, megint, berakom az eredetit is teljes valójában. xD
Adele Bloch-Bauer portréja
Eredeti: A vízikígyók I. Áj, ennek is berakom az eredetijét. xD
Lehet engem szeretni. xD
Eredeti: A csók, amit már tegnap is feltettem. Csak másik átdolgkozással. xD
Danae. Tegnap már betettem nagyobban, csak itt van mellé az átdolgozás is. xD Ugyan ez az Ending képe, de segond. =P
Mäda Primavesi portréja. Hűh, ehhez nincs is feltéve Elfen Lied-es kép, pedig át lett dolgozva! Akkor irány a kereső... xD
Jobbra Mäda Primavesi, balra Nana.
Jobbra Maria Munk, balra Mayu.
A fenti kép még ismeretlen: Ádám és Éva. A lentit már említettem, tessék visszagörgetni, ha nem rémlik. xD
S asszem lényegében ennyi lenne. Maria Munkról és az Ádám és Éváról kellene keresnem a kedves közönségnek eredeti képet is... Hát jó, megint drága leszek, keresek. xD
Ádám és Éva
Maria Munk befejezetlen portréja.
Nos, íme, remélem tetszenek. ^^ (És hogy minden kedves - kemény két számú, vagy adj isten, egyel-kettővel több xD - olvasónak ugyanúgy tetszenek Klimt képei, mint nekem. x3)(És, legfőképpen, hogy megbocstjátok a förtelmes elhelyezést, nem tudok vele mit csinálni, mert újra feltölteni nincs kedvem, próbálkoztam megrendszabályozni, de nem hallgat rám! XD Evvan. Bocsi. ^^")
És én asszem megyek is mára. Holnap remélehetőleg lesz Zenedoboz IV. x3 Bye-bye! ^^
