Ott voltam én! Bezony ám, Görögországban, hol buzuki szól, tavernákban sül a hal, rák, kagyló, polip, s hol hullámzik a naaagy, kék, fehér hullámfodrokkal csipkézett, sós tenger. Annyira szép az a táj, aki egyszer oda eljut, máshova se akar menni, csak és kizárólag oda nyaralni. (Ezért járunk mi már két és fél éves korom óta oda. xD)
Nade szóval, az út hosszú volt, fárasztó, 1200 kilométeren át tartó szüntelen, 120-szal való száguldás a sztrádán - meg szerpentinen, de ott csak 80-nal. xD) És itten is vagyok, hogy regéljek erről a csodaszép 11 napról. x3 Képeket meg majd mellékelek, illetve megpróbálok... (Mire befejezem a bejegyzést már csak rájövök, hogy mükszik az ilyesmi... xD)
Az indulás napja:
Az indulás napja az úgy nézett ki, hogy hétkor ébresztő, és gőzerővel átnéztük a tegnap elpakolt cuccokat. Aztán reggeli, készülődés, telefonok, hogy Jenőék mikor indulnak, aztán csomagok bepakolása, Jenőék pár olyan cucca, amik nem férnek el náluk, be a mi tetőcsomagtartónkba, ezek után még az utolsó zenetelepítések - nagyöcsém Hannah Montana zenéket kért tőlem... Kérdem én őszintén, normális az ilyesmi...? Honnan jött neki az a hajmeresztő ötlete, hgoy én tudok neki olyan zenéket adni?! Rejtély... Én se jöttem még rá... xD - beágyazás, redőnyök le, függönyök elhúz, növények meglocsol, hűtő leenged, áram mindenhol lekapcsol, Ernő áramtalanít, aztán lakás bezárása, lépcsőn le, nagyiéknak puszi-puszi, lista mégegyszer, utolsó átfutása, minden megvan? Megvan, indulááááás! Kisöcsi helyére, nagyöcsi fater mögé, én Évi mögé, Évi anyósülésre, fater kormányhoz, ki a kapun, és már mentünk is, megállíthatatlanul Görögország felé...
Mögöttünk meg jöttek a Jenőék, mert ugye ők még nem jártak kocsival arrafele, ezért követtek minket. (Megjegyzem, mi tavaly csak annyira voltunk tisztában az útvonallal, hogy az E-75-ös úton kell menni... xD De hogy az merre van, rejtély... Jó, meg busszal átmentünk Szerbián, de a busz nem arrafele megy, amerre rövidebb, hanem Bulgárián megy át, Szófia felé - mi meg Makedónián mentünk át.) De, idén már rutinosabban vezettek az ősök, határozotan lementünk a röszkei magyar határhoz, ahol... három órán keresztül araszoltunk előre a német - illetve Németországban dolgozó, török meg albán - vendégmunkások miatt... (Végülis, kettőkor indultunk, négyre értünk a határhoz... És még három óra pöcsölés a határnál... Kafa volt...)
Én nem értem ezt, de komolyan. Mi a fészkes frászos atya úr isten tart néha húsz percig három tetves útlevél lepecsételésében...? Addig kéne állni ott, amíg valaki odamegy, útlevelet ellenőr elveszi, megnézi a képet, beazonosítja a kocsiban ülők valamelyikével, nyom rá egy pecsétet, visszadja, és bemondja a következőt... Direkt szivatják ilyenkor az embert? Avagy csak a vendégmunkásokkal ilyen kedvesek? (Jó, persze, idegen, az ember bizalmatlan, de ha a vendégmunkásokkal szórakoznak, akkor a honfitársak is szívnak... Kellenének külön sorok, egyiken az átmenő forgalom menne ki, másikon meg a hazaiak. Vagy az úgy túlontúl nagy diszkrimináció...? Lehet... És sokan magukra vennék... )
Szóval, hét óráig álltunk a határnál, és szívtunk, mint a reggea-koncerteken szokás. Ráadásul egy kiaós eső is elkapott minket. xD (Ha valaki kommentbe beírja, hogy ,,Ez a Sors keze volt biztos!" én morcos leszek. xD) De legalább Ricsike futkorászhatott össze-vissza, én meg sétáltam a kocsi előtt - ugyanis lépésben lehagytam az autónkat. xD Deja vu érzésem volt, mert karácsonykor is valami hasonlót tapasztaltam a szerb határnál, amikor zenekarral mentünk koncertezni Kishegyesre, akkor is három órán át dekkoltunk a határnál. (Lássuk be, a nem uniós határátkelőhelyeknél tök mindegy, hogy az ember kocsival, vagy busszal megy, minimum három órát áll... Amennyiben nem este utazik. xD Mert tavaly este értük el a szerb határt, és akkor mint a nyíl úgy mentünk át rajta, csak öt pecsét erejéig álltunk meg. Ezt miért nem lehet nappal is eljátszani?! XD)
De, hét órakor, végre, nagy nehezen átjutottunk a határ túloldalára, én meg még araszolás közben betettem a Highway to Hellt. Mert az az volt. Gyorsút a Pokolba. Ugyanis pokoli lassan ment a sor, és mégis sztrádának volt kiírva... xD De miután átjutottunk a határon, már mentünk mint akiket puskából lőttek ki. És szép naplementét is láttunk. ^^ (Nem, nem Alkonyatot, NAPLEMENTÉT... =P) És olyan este tíz fele elértük Belgrádot... De nem vagyok benne biztos, nem jegyeztem meg az időpontot, és már nem is nagyon emlékszem, csak azt tudom, hogy sötét volt már, amikor elértük. (Tavaly is este mentünk át Belgrádon. xD) Ricsi-pocok meg aludt. (Halleluja...) Én meg hol elöl ültem, hol hátul. Elöl a legjobb ülni, mert ott az ember kényelmesen elfér, csak az volt a gond, hogy egy kicsit nagyon odafúj a légkondi. Igazából, ezt odafele nem figyeltem meg nagyon, de visszafele már nagyon irritáló volt. xD
Éjfél fele pedig Szerbia közepénél járhattunk. Vagy háromnegyedénél, nem tudom biztosan. A lényeg az, hogy kurva hosszú függőlegesen Szerbia. De ha jól emlékszem, még fenn volt a hold, és sötét volt, amikor elértük a makedón határt. Azon már simán mentünk át. (Megéri este utazni, csak az a baj, hogy az ember semmit nem lát a fényszórókon meg a csillagokon és a holdon kívül... xD)
A megérkezés napja:
A megérkezés napja az úgy indult, éjfélkor, hogy még Szerbiában voltunk, aztán átmentünk Makedóniába, és szép, hegyes tájakon mentünk át, meg alaguatakon. És C alakú volt a hold, ráadásul csodaszépen világított a felhőtlen esti égbolton megannyi kiscsillaggal együtt. Annyira szép volt... Pont a C alakú hold a kedvencem. xD Közben szólt a zeném rendesen a fülemben. (Valami kellett, hogy ne aludjak be. xD Bár, kocsiban sose tudtam elaludni. Valahogy annyira kényelmetlen ülve aludni... =P) Makedóniában három fizetőkapun estünk át, és már kezdett pirkadni a harmadiknál. Hovatovább azért fohászkodtunk faterral, hogy idén már ne építsék a hidakat. (Mert tavaly építették őket. És a kétsávos út helyett egy sávba volt beterelve a forgalom, és lámpákkal oldották meg a közlekedés "zavartalanságát". Csak hogy ezek a lámpák 10 percenként váltottak... -.-" Ez akkor nem volt baj, amikor nekünk volt zöld, de amíg várni kellett, akkor úúúú... )
De idén nem építkeztek már. xD Szerencsére. =P Aztán, olyan reggel kilenc táján - itthoni idő szerint nyolc, de Görögországban egy órával később van - elértük a görög határt. Ott bezzeg hamar átmentünk annak ellenére, hgoy már igencsak volt forgalom... (Ilyenkor örülök, hogy uniós tagállamok vagyunk. De csak és kizárólag emiatt, más okokból már kevésbé... De ez az útlevélmentes cucc jó dolog... Jobb, mint három órát dekkolni az átkelésnél. xD) Ééééés, Görögországban megálltunk az első benzinkútnál, és mindenki ivott egy kávét - mármint a felnőttek közül. Aztán folytattuk utunkat, Thessaloniki felé, s onnan pedig le a Halkidiki-félsziget fele, de Thessalonikinél már láttuk a tengert! Csak egy pöppet párás volt a levegő, így nem sokat tudtunk kivenni belőle, csak azt, hogy nagy és kék. xD
És a tűzfalakon megfigyeltem, hogy a görög huligánok is is ügyeseket alkotnak graffityk terén. Olyannyira, hgoy némelyikért szívem szerint megálltam volna, és lefényképeztem volna. De majd ha nagy leszek, graffity-körutat fogok indítani. Bejárom az országokat, és graffityket fogok fotózni. xD (Újabb elmeroggyant ötlet, lehet jegyzetelni. xD Eddig volt a vérimádat, kóla-maffia, most a graffity-körút. xD) Aztán, olyan délután kettő környékén nem bírtam tovább és elaludtam. Sikerült szundikálnom kemény húszpercen keresztül. xD -De csak ilyen kellemes - vagy inkább meglehetősen kellemetlen - félálomban. Szóval, hallottam, hogy ősök mit dumálnak, de tudtam, hogy alszom. xD S végül, három óra fele megérkeztünk úticélunkhoz, Kalamitsibe, a Thalatta Campinghez.
Addigra össze is szedtem minden nyelvtudásomat, hogy elbeszélgessek a recepciós hölggyel angolul. És majd holnap leírom, hogy mi volt és hogy volt, de most már teljesen ki vagyok. xD Na igen, a hazatérés sem volt egyszerű, HAbár ott egy kicsit ötbbet aludtam, pontosan kettő órát. Ehhez képest, amikor reggel hétkor hazaestünk, az első dolgom az volt, hogy bezuhantam az ágyamba - ősökkel egyetemben. Mindenki húzta a lóbőrt. Egészen délután kettőig. xDDD Olyan jó volt végre az én kényelmes ágyamban aludni! (Edwarddal... <3) Úgyhogy, megvoltam, megvagyok, és meg is leszek. Holnap is, mert hogy én most többet nem tudok írni, az is biztos. xD Megyek akkor, mára ennyi a szövegelésből, hát, bye-bye! ^w^
