A Djarum Black egy cigaretta márka. Kishi mesélt róla. Nem akarnék nagyon a részletekbe menni, a lényege, hogy rééégen - nem tudom már, hogy mikor, de régen... valahogy úgy az 1800-as évek táján... (?) - egy asztmás találta ki ezt a fajta dohányösszeállítást, és ezt szívta. És láss csodát, egy nap meggyógyult az asztmából.
Nomármost, én nem dohányzom, de szeretek rajzolni, újabban rákaptam a graffityk gyártására, s mikor Lucának meséltem a Djarumról, közölte, hogy ha rászokik a dohányzásra, csak ilyet fog szívni. xD Ami megjegyzem, nem véletlen, hiszen Kishi elmondása szerint édes, a benne levő szegfűszeg miatt, és jellegzetes "kretek" hangot ad ki égés közben. (Asszem ezért is tartozik a Kretek fajtába...) Node, szóval, Luca szülinapja közeleg, és mi mást kérhetett volna drááága, egyetlen, grafomániás barátosnőjétől - akit már általános első osztálya óta ismer -, mint egy graffityt, Djarum Black felirattal? Hát persze, hogy azt. xD Amit történetesen ma is alkotgattam, ugyan színei még nincsenek a drágámnak, de egy szülinapi ajándékot nem is lehet összecsapni. (Noha a másik ajándékát, egy alsónadrágos Roy Mustangot bezzeg röpke másfél óra alatt megcsináltam... - végülis... csaknem meztelen pasikat könnyebb rajzolni, mint graffityt...)
Igazság szerint, ez már a második Djarum Black feliratom. xD Az elsőt Kishi kérésére rajzoltam - be is tenném ide a képét, de sajna nincs szkennerem, se digitális fényképezőm... De majd egyszer felrakom ide mindkettő képét. xD Meg a többi művemet is.
Ééééés, Djarum-graffity alkotás után/előtt bementem a Sugárba az én drága kis rövidnadrágomért. x3 Nem lehetett otthagyni. Ráadásul, el is tetettem az eladóhölggyel, és ami érdekes, hogy egyből megismert. Ennyire jó a hölgy memóriája, avagy csak én vagyok ilyen kivételesen karakteres ember? xD (Egó-egó... xD) Node, hazatértem - kivételesen nem a teherautósok néztek meg, hanem a BKV-vezetők... xD Haladok xD - és döglöttem, aztán folytattama graffityt, aztán jött egy olyan hangulat, hogy semmihez sem volt kedvem. És ez a hangulat tipikusan olyan ahngulat, amikor az ember betesz egy jó filmet. Én először újra meg akartam nézni az Interjú a Vámpírralt, de aztán letettem róla, mert akkor akaratlan is arra gondolnék, hogy ez társaságban mennyivel jobb... xD És végül a Kill Bill kettő mellett döntöttem.
Az egy baró film. Véres, morbid humor van benne, rémiszt, mégis alig várod, hogy tovább nézd. Nem írok le belőle különösebb jeleneteket - mert szerintem velem ellentétben mindenki látta már egy ideje... xD - de csak ajánlani tudom. (Márha vannak még olyanok, akik hozzám hasonlóan nem látták... xD) Szóval, nekem nagyon tetszett. (És lehet, hogy most mégis jelenetekbe fogok bocsátkozni... xD) Például, amikor a főszereplő csajt - Beatrix...? - élve eltemették, és aztán mégis kijutott, pedig jó két méterrel a föld alá volt ásva, leszögezett fakoporsóban... Na az érdekes volt... Én nem igazán tudtam, hogy akar kijutni, hiszem még le is volt kötözve. xD De végül kijutott. =D És télleg mindenkit kinyírt...
Hát... Napom köbö ennyiből állott. Öröm volt leírni, és a másik, aminek örülök, hogy Tune-chan drága olvassa! xD Egyszeméyles közönség... xD De valaki ír kommentet. xD AZ sosem árt. =D Hááát... Én azt hiszem, búcsút intek mára és lelövöm a csacsogómat - kezemet... xD Bye-bye! ^w^
